Ideál és ikon, aki – bár kevesen tudják – apai ágon magyar gyökerekkel rendelkezik. Az életigenlésével is kitűnő, páratlan tehetség, Frida Kahlo és a személyiségét méltán tükröző impulzív művészete ma is sokakat alkotásra ösztönöz. Mint például a hasonlóan karakteres és ugyancsak zseniális kvalitásokkal bíró Duda Évát és társulatát, akik kilépve a Nemzeti Táncszínház falai közül, első tájelőadásként Győrbe is elhozták darabjukat, hogy minket is elvarázsoljon a mexikói festőművész életét bemutató látványos produkciójuk.
A 20. századi Mexikó egyik legemblematikusabb alakjának szellemi hagyatékához nyúlt hozzá az együttes, hogy Frida életének legmeghatározóbb fordulatait és olykor megrendítő festményeinek mágikus erejét megőrizve, korszerű formákba öntsék a szenvedéllyel és végletekkel teli érzelmek különféle hullámait, mégpedig a tánc nyelvén. Nem kis vállalás, de nem volt kérdés, hogy a nagyszerű koreográfus, nagyszerű csapatával karöltve valami egészen egyedi performanszot hoz létre, színekkel, lüktetéssel, a ritmus mágikus érintésével. Győrben a XIX. Magyar Táncfesztiválon rabolta el a táncszerető közönség szívét Frida, a fantasztikus. A társulat fellépése előtt, a feszes próbák közepette Duda Évával beszélgettünk.
Egy ilyen horderejű szuperprodukcióval vidékre indulni nem kis feladat. Hogyan készültetek a győri bemutatkozásra?
Duda Éva: Valóban nagy lépés, hiszen ezidáig a megszokott környezetünkben Budapesten dolgoztunk. De elindultunk, belföldön és külföldön is turnézni fogunk a művel, ősszel pedig nyakunkba vesszük Európát. Győrben könnyű dolgunk van és volt, hiszen maga a színház és a színpad nagy, jó adottságokkal bír, minden technikai feltétel a rendelkezésünkre állt. Lesznek majd extra helyszíneink, például Kapolcson is fellépünk, na ott majd veszünk ismét egy nagy levegőt, de Győrben minden flottul működött.
Frida Kahlo személyisége, élete és tevékenysége mind a mai napig nemcsak az alkotókra, hanem a művészetkedvelőkre is nagy hatással van. Akárcsak egy különös tárlatvezetésen, a táncképek során megmutatkoznak a női sors szépségei és kihívásai, szenvedélyes szerelmi történetek, egy impresszív kultúra képei, karneváli hangulat és Frida életének egy-egy meghatározó pillanata. Koreográfusként mi inspirált?
Duda Éva: Nagyon régóta foglalkozom vele és nem is ez az első alkotásom, amiben Frida szerepet kap. Sok szempontból jelentős a személyisége. Egyrészt meghatározónak tartom azt az őszinteséget, ami megjelenik a művészi munkájában. Az, hogy valaki kendőzetlenül tud beszélni olyan fizikai fájdalmakról, olyan intim és személyes problémákról, amik őt érintették, az szerintem nagy dolog, főleg az ő korában, hiszen ma már sokkal elfogadóbbak vagyunk, mint mondjuk a 100 évvel ezelőtti Mexikóban. Egy forradalmi alkotónak tartom, a festészete egyfajta terápia is, az öngyógyulásának a részét képezte az, ha festhetett. Ugyanakkor nagyon fontos az az erő, amit képviselt, ezért is lett az előadásunk címe az, hogy az élet múzsája. Ez a nő olyan viszontagságokon keresztül tartotta magában a lelket, ami lenyűgöző. S nem állt meg! Holott volt rengeteg vetélése, problémái a férjével, a balesete következtében fájdalmak gyötörték, nagyon sok időt töltött kórházban. Mindezek fényében azért kell vele foglalkozni és róla beszélni, mert értékes ember volt, aki nem véletlenül vált idollá. Életigenlésére pedig a legnagyobb bizonyítéka az utolsó képe, hiszen annak alkotásakor tudta, hogy halálos beteg, mégis azt írta a festményre, hogy „Viva la Vida” vagyis Éljen az élet! Ezek óriási üzenetek!
Hogyan jellemeznéd a produkciótokat?
Duda Éva: Nem szerettük volna a teljes életútját bemutatni, arra ott van a film és ott vannak a könyvek. Az én rendezői szűrőmön keresztül úgy érzem, hogy az életének az esszenciája van összefoglalva a műben, a leglényegesebb pontok megjelennek benne, illetve az, hogy a halál hogyan kísérti végig egész életében. A képeiből is mutatunk be néhányat, nagy méretben vetítjük őket, így a darab a művészetéről is ad egy kis ízelítőt, ahogy általa a mexikói kultúrába is belekóstolhatunk. Ez egy látványos előadás, mely egzotikus álomvilágba kalauzolja a nézőt.