November elseje mindenszentek napja, másodika halottak napja. Ilyenkor szokás, hogy az emberek rendbe teszik elhunyt szeretteik sírját, a családok virágot visznek, mécseseket gyújtanak. A szülőket a temetőbe elkísérik a gyerekek, akik pedig tele vannak kérdésekkel a halálról. Miért, miért, miért…?

A magyar jog szerint a halál az, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. Ez világos megfogalmazás, a gyerek nyelvére is könnyen lefordítható. Viszont van egy nehezebben elfogadható oldala a halálnak: mi lesz azzal a sok gondolattal, érzéssel, hittel, ami az embert igazán egyedivé teszi?

Komáromi Melitta pszichológus szerint nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk a halálról a gyermekkel, annyit meséljünk el neki, amennyit megért. A szülő a kérdésekre mindig az őszinte meggyőződése szerint válaszoljon.

Ha anya és apa hisz a menny létezésében, akkor aszerint vezesse a történetet. Ha hiszünk benne, hogy a szerettünk valahonnan figyel minket, mondjuk azt. Ha nem vallásos a család, akkor az élet körforgására lehet helyezni a hangsúlyt, például, hogy ahova eltemették a szeretett ember, ott virágok nőnek, új élet kezdődik. De elmondhatjuk, milyen az élet természetes lefolyása: megszületünk, egyre nagyobb gyermekké, aztán felnőtté válunk, majd megöregszünk, és mikor a test nagyon megöregszik, meghalunk.

A halál az élet része.

„Egy közeli hozzátartozó halála esetén nagyon fontos szerepe van a gyásznak, anélkül nem tudunk továbblépni, és egészséges úton haladni az életünkben” – mondja a szakember. Azt, hogy vége az életnek, nehéz elfogadni, felfogni. Az sem baj, ha bevalljuk a gyermekünkkel való beszélgetés során, ha valamit nem tudunk, nem ismerünk. „A tabu, titok viszont nem jó, azt a gyerek érzi” – mutatott rá az integratív szemléletben dolgozó pszichológus. A családban történt halálesetnél a gyermeknek bűntudata is lehet, azt gondolhatja, hogy ő a hibás, akár saját indulatai okozták a szeretett személy halálát, ezért már a 4 évest elvihetjük a temetésre, az segítheti a gyász folyamatát. Hosszas betegségnél ameddig lehet, fontos a kapcsolattartás a gyermek és a beteg között, megkönnyíti a későbbi búcsút. A gyász időszakában – ami akár egy éven át is tarthat – fontos az állandóság az otthoni körülményekben a gyermek számára. Nem érdemes ilyenkor költözni, de például összetolhatjuk az ágyakat, ami növeli a biztonság érzését. Emlékezzünk együtt a szeretett személyre, nézegessünk képeket, idézzük fel a vele kapcsolatos pozitív pillanatokat, beszélgessünk róla. A gyermekekkel foglalkozó pszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy nem kell mereven tartani magunkat, nyugodtan mutassuk ki az érzéseinket, a szomorúságot is, lehet sírni a gyerek előtt, de fontos, hogy ne ő vigasztalja a szülőt.

Előfordulhat, hogy a gyermek fél a haláltól. Vannak ősi félelmek, s a haláltól, megsemmisüléstől való félelem is ilyen. A félelem jöhet a szülőtől is, ha ő fél, szorong, a gyerek is valószínű, hogy félni fog. Régen természetesebb volt az emberek halálhoz való viszonya, sokan otthon haltak meg, ott ravatalozták fel az elhunytat, jobban az élet részeként kezelték az elmúlást. Ezt segíthetjük azzal, amikor a temetőben a gyereket bevonjuk a sírhely gondozásába, virágot viszünk, gyertyát gyújtunk. Ezzel is az elhunyt szerettünkre gondolunk.