Gyermeknek lenni jó, és mi felnőttek ezt már hatványozottan tudjuk. Különösen akkor, amikor a mindennapok útvesztőiben próbálunk lavírozni. Rohanunk, intézünk, utasításokat adunk és kapunk, igyekszünk megfelelni mindennek és mindenkinek.

Közben pedig elfelejtettük az együtt játszás felszabadító élményét és az önfeledt nevetés hasfájdító érzését.

Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne újra, ha Édesanyám kedves szava és finom ebédje várna odahaza, majd pedig az utcabeli pajtásaimmal játszhatnám végig a délutánokat.

Szerintem az én felnőtt gyermekem is erre jöhetett rá nem olyan régen. Történt ugyanis, hogy a pünkösdi hétvégére közös családi bicajozást szerveztünk a közeli Pannonhalmára. Utunk során betértünk egy vendéglőbe, hogy frissítőt vegyünk magunkhoz, bízva abban, ezután majd könnyebben vesszük az akadályokat. A szomszédos asztalnál lévő vidám gyermeki kacajra és kergetőzésre felfigyelve felnőtt gyermekem csak ennyit mondott elgondolkozva: de jó lenne újra gyermekként ilyen gondtalannak lenni. Hiszem, hogy Ő akkor egy nagyon fontos dolgot fogalmazott meg.

Ha sikerül megőriznünk felnőttkorunkra a gyermeki önfeledtségből, gondtalanságból egy keveset, akkor már nyert ügyünk van.

Játsszunk, nevessünk, szeressünk, és maradjunk gyermekek, amíg csak lehet!