Győr 750 évvel ezelőtt a királyi városok előkelő sorába lépett, 1743-ban pedig szabad királyi városi jogokat kapott. Az idén nemcsak egy tekintélyes évszámot ünneplünk, hanem azokat az előzményeket, melyek királyi városként segítették az itt élők polgári öntudatának a kialakulását, a helyi demokrácia és az önrendelkezés kezdeményeit, a kereskedelem, s általában a gazdaság fejlődését.
A Covid-19 járvány ugyan még korlátozza a szabadtéri, s a közösségi rendezvényeket, ám a büszke emlékezésnek számtalan más, méltó alkalmát szervezi meg a város. Szükség is van rá, hiszen amikor középiskolásokat, s győri származású egyetemistákat kérdeztünk meg a királyi városi jogok várostörténelmi szerepéről, igen kevesen tudtak érdemi választ adni. A legtöbben tényszerűen ismerték ugyan a történelemnek azt a korszakát, ám összefüggést nem nagyon találtak arra, hogy ezek a privilégiumok milyen hatást gyakoroltak Győr későbbi fejlődésére.
Amikor a királyi jogokat – melyek nem azonosak a szabad királyi városi jogokkal, hiszen ezt a fogalmat 750 évvel ezelőtt nem használták – megkaptuk, Bana József kutató, levéltárigazgató szerint városunk három részből állt. Az egyik a püspök-földesúr hatáskörébe tartozott, a Püspökvár és környéke, a másik a káptalanvárosként ismert városrész volt, a harmadik a pedig a királyi város. A privilégiumokkal járó rang csak erre, tehát a lakott rész nagyjából egyharmadára hatott ki.
A levéltárban nincs olyan dokumentum, amely Győr akkori lélekszámára utaltak volna. A törökök ugyanis fölégették a múltunkat őrző levéltári értékek jelentős részét. Bana József szerint nagyjából négy-ötezer ember élhetett akkoriban a városban.
A királyi jogok – melyet azért kaptunk, mert Győr lakóinak komoly szerepe volt a cseh hódító hadak megállításában, ennek elismeréseként, köszönetképpen V. István királyi városi rangra emelte Győrt – meghatározóan fontos lehetőségeket jelentettek számunkra. Nyilván nem egy csapásra, de kialakult a kereskedő polgárság, gyakorlatilag ők tartották kezükben a Nyugatra irányuló kereskedelmet. A polgári öntudat is kifejlődött, megerősödött.
Győr vásároztatási, sőt pallosjogot is kapott, a helyi demokrácia, s a közjog gyakorlása szempontjából pedig nagy jelentőséggel bírt, hogy városbírót és szenátorokat választhatott.
„Általánosságban is igaz, hogy a kiváltságok, privilégiumok akkor viszik előre a város ügyét, ha a közösségnek vannak tehetséges vezetői” – állapítja meg Bana József, majd hozzáfűzi: „Győrnek ebben is szerencséje volt, hiszen történelmének sok és fontos korszakában rátermett, jövőképpel rendelkező irányítói voltak, s az ő képességeiknek köszönhetően is szervesen tudott fejlődni a város.”
Győr történelmi szerepe és stratégiai fontossága a török időkben vált Európa számára is bizonyossá.
Amikor a törökök elfoglalták Győrt, a közeli Bécsben a telekárak a felére csökkentek, a bizonytalanság miatt az emberek egy része elköltözött onnan. Három és fél év múlva az emlékezetes csatában – melyről a vaskakas legendája született – visszafoglaltuk a várat. Ekkor szinte egész Európa ünnepelt, s hatalmas győzelemként élte meg a győri vár felszabadítását. A korabeli metszetek, az alkalomra írt versek, veretett érmék mind európai szintre emelték a győri dicsőség jelentőségét. Köszönetképpen állították Ausztriában, Németországban a Győr-kereszteket (Raaber Kreuz), s Győrt a kereszténység védőbástyájának tartották. (A kereszteket a 750. évforduló alkalmából feltérképezte, fotókon megörökítette és közszemlére teszi a város – H. F.)
A győri várat többé nem is tudta elfoglalni a török, a Habsburgok nem merték még egyszer megkockáztatni Bécs függetlenségét, ezért segítettek abban is, hogy katonanépek is letelepedjenek városunkba, illetve olyan mesterségek honosodjanak meg, melyek kapcsolódnak a hadászathoz. (Ha végigkísérjük a város történetét, ez a törekvés hosszú távúnak bizonyult, gondoljunk Közép-Európa legmodernebb ágyúgyárára, mely 1912-től működött Győrben, végül a románok 1919-ben leszerelték, vagy a Magyar Vagon és Gépgyár által kifejlesztett, s a II. világháborúban bevetett Botond személy- és teherszállítóra.)
A királyi városi rang jogait, előnyeit Zsigmond király uralkodásáig élvezhette Győr. Ezeket a jogokat minden Árpád-házi uralkodó kiegészítette. A városnak árumegállító joga volt, ami komoly bevételt hozott a településnek.
A koronáért folyó versengésben azonban a győri püspök-földesúr nem a későbbi királyban, Zsigmond látta a jövőt. Gyakorlatilag ennek a következményeképpen minősítették vissza Győrt mezővárosnak. Ez mindenképpen rangvesztést jelentett, de a mezővárosi státuszban is nagyobb eredményeket tudott elérni a város más, hasonló besorolású településeknél.
A szabad királyi városi címet 1743-ban sikerült megszereznünk.
Ennek előzményeként a győri polgárok közel harminc évig pereskedtek az egyházzal, végül kiegyeztek egymással – ez a polgároknak nem kevés pénzébe került –, s március 6-án Mária Terézia kézjegyével látta el a kiváltságlevelet, amely azonban igazán csak tíz év múlva emelkedett jogerőre.
Ez azonban már egy másik történet. Az idén a királyi városi cím elnyerésének 750. évfordulóját ünnepeljük, minden bizonnyal Győr közösségét még inkább összekovácsoló, élménygazdag programokkal.