Győr a titkosszolgálatok hálójában, A vagongyári MAN-program címmel jelenik meg Vörös Csaba hiánypótló kötete a Győr+ Média kiadásában. A kutató-újságíró az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában több ezer oldalnyi, korábban tikosított dokumentumot dolgozott fel. Az állambiztonság rendkívüli érdeklődést tanúsított a győri vagongyár dolgai iránt, a korszak ügynökei, tartótisztjei, nyomozói minden egyes pillanatot dokumentáltak az életükből. Tették ezt abban a hitben, hogy rajtuk kívül a jelentéseket soha senki sem fogja elolvasni.
A Magyar Vagon- és Gépgyárat 1896. december 28-án alapították főleg osztrák tőkéből. Első pillanattól fogva teherszállítással foglalkozott, portfóliója folyamatosan bővült, a háborúk során a hadigyártásba is bekapcsolódott. A gyár hazai sikertörténete összekapcsolódott a szombathelyi születésű Horváth Edével, aki az üzem kötelékében vasesztergályosként kezdte meg munkás pályafutását, országos hírnevet a sztahanovista mozgalomban szerzett magának, mely egészen a Kossuth-díjig repítette.
Az 1956-os forradalom leverése után a győri objektum korántsem állt azon a színvonalon, hogy világraszóló feladatokat lásson el. Selejttermelés, pazarlás, politikai harcok, rossz hangulat, kegyetlen vezetés uralkodott a falai között. A ’60-as években ebből az állapotból kellett felállni és megoldani egy olyan feladatot, mellyel Magyarországon addig még senki nem próbálkozott. Ez volt a sokak számára még mindig ismerősen csengő vagongyári MAN-program. A végrehajtáshoz szükséges új direktívát egy párt- és kormányhatározat adta, mely kimondta, hogy egy nyugati licenc megvásárlásával kell megoldani a magyar járműgyártás égető és pazarló problémáját. „Erre másfél milliárd forintot szántak, az állambiztonságnak pedig az volt a feladata, hogy derítse ki, valójában mire költik ezt a pénzt – magyarázza a kutató-újságíró, Vörös Csaba. – Ők sem értették pontosan, mi ez a licencvásárlás, hogy miért Nyugatról kell motorokat venni, mikor ott van például a jól leinformálható csepeli gyár.”
Az 1964–1970-ig terjedő időszak igazi sikertörténet volt. A gyár vezetője, Horváth Ede kihajtotta a program végrehajtását, nem mellesleg jó pontot akart szerezni a felső pártvezetésnél. A helyi Akcióbizottság jelentései szerint szigorú volt, mindenbe beleszólt, önkényúrként viselkedett, sokan szerettek volna tőle megszabadulni, és mindent megtettek azért, hogy a politikailag igencsak befolyásos vezetőt kitegyék a gyárból, meg akarták puccsolni. Erőfeszítésük azonban hamvába holt.
Az utókor Horváth Edét igazolta, az MAN-program egyértelműen sikeres volt, félmillió motort legyártottak, ezekből került a régi Ikarus buszokba, kamionokba, de ez hajtotta az Ede-kamionokat is. „A győri vagongyár a térség meghatározó vállalata volt, ennek megfelelően kiemelt szerepet töltött be állambiztonsági szempontból, hiszen itt egy akkora beruházás született, mely több évtizedig ellátta a magyar járműipart, a személy- és teherszállítást.”
A gyár közel húszezer dolgozója esetében azonban elképzelhetetlen volt, hogy ne legyenek olyan problémák, melyek ne lennének érdekesek a politikai rendőrség számára. Az ügynökkérdés megközelítése azonban egészen más volt már a Kádár-korszakban. „Rákosiék szinte büntetlenül fogtak rá bárkire bármit, a legdurvábban büntették meg őket. Kádárék arra nagyon figyeltek, hogy húzzanak egy határt a két rendszer közt, az ő eszközeik kifinomultabbak voltak, és inkább a bomlasztásra törekedtek, a csoportokba ügynököket építettek.”
A június 8-án megjelenő ismeretterjesztő kötet mindenki számára érdekes lehet, hiszen nincs olyan győri, akinek valamelyik családtagja ne lett volna kapcsolatban a gyárral.
A kiadványt június 8-tól keresse a Lokálpatrióta Könyvesboltban, a Győr+ Média székházában, valamit az ünnepi könyvhéten!