Kolozsváry Ernő, a rendszerváltás utáni szabad Magyarország első győri polgármestere kezdeményezésére Deim Pál Kossuth-díjas szobrászművész az ország talán legszebb 1956-os emlékművét készítette el Győrben – fogalmazott egy korabeli méltatásában P. Szabó Ernő műkritikus, esztéta.

Egy nagy formátumú műértő – történetesen az akkori polgármester – találkozott a kor egyik legjelentősebb szobrászművészével, Deim Pállal. A megrendelő és az alkotó hasonlóan gondolkodott a világról, a szabadságról.

Mindketten tudták, hogy a magyar forradalom erejét, méltóságát, dicsőségét és fájdalmát az események valamelyik konkrét mozzanatának vagy hősének realista megjelenítésével az utókor számára hitelesen ábrázolni nem lehet. Olyan emlékmű lehet csak méltó 1956 szelleméhez, mely minden elfojtott forradalomnak, történelmi drámának, az igazság megfeszítésének az örökérvényű, nagy hatású alkotása. Az emberiség történetét végigkísérik ugyanis a hősök és az árulók, a megfeszítők és a megfeszítettek szimbolikussá vált sorsa, életeket, korszakokat meghatározó önfeladása vagy halálos kiállása, következetessége. Az emberek, a társadalmi csoportok időnként föllázadnak, majd elbuknak, megalkusznak lelkiismeret-furdalással vagy a nélkül, máskor győzedelmesek lesznek, s az emberi emlékezet mellett a történelem is megőrzi őket.

Hősök születnek, akik még a bukásukkal is életben tartják a reményt. A hősöknek átélhető történetük, sorsuk van. Szüleik és gyerekeik vannak, hősiességükkel akarva-akaratlan őket is föláldozzák, esetleg egykori barátaikkal kerülhetnek szembe saját igazságuk tudatában.

Nemzeti sorskérdések fogalmazódnak meg, erkölcsi parancsolatok birkóznak egymással, emberi csalódások és vigaszok, távoli remények kísérik végig a későbbi hősök életét. A megvalósulás reménye tartja fönn a forradalmi gondolatokat, felismeréseket.

Ezt a bonyolult történelmi, társadalmi, politikai és magánéleti drámát – mely az 1956-os magyar forradalomnak is óhatatlanul a része volt – közhelyes klisékkel elmondani nem lehet. A művészet persze – lévén nem történelemkönyv – nem is elmond, hanem ábrázol az ő sajátos, élményszerűen átélhető formanyelvével.

Ilyen kiemelkedős alkotás Deim Pál Golgotája. Az alkotóval 1993-ban, a szobor fölállításának az évében találkoztam. Azt mondta, folyamatosan foglalkoztatta a Golgota gondolata. 1989-ben egy 40x25x20,5 centiméteres bronz kisplasztikában el is készítette azt. Kolozsváry Ernő polgármester szakértő hívása, felkérése hatására álmodta térbe az alkotást. A tér Deim számára mindig is meghatározó volt. Tudta, hogy a szobornak a környezete erősítheti, gyengítheti, de még el is térítheti az élményt.

A győri Bisinger sétányon megtalálta méltó otthonát a Golgota, a magyar szobrászművészet szerethetően fontos alkotása a velünk élő történelemben. A pénteki győri emlékezés központi helyszíne is hagyományosan az emlékmű környezete volt..