Áprilisban világszerte az autizmusra irányul a figyelem, így van ez Győrben is, április 2-a a megértésről, az elfogadásról és a támogatásról szól.

Az ENSZ 2007-ben nyilvánította április 2-át az autizmus világnapjává. A szakmai szervezetek becslése szerint az autizmussal élők száma ma Magyarországon megközelítőleg 160 ezer fő, és a spektrumzavar nagyságrendileg minden 15. magyar családot érintheti. A világon pedig több tízmillió ember él autizmussal, azzal a széles spektrumú, változatos formában jelentkező fejlődési zavarral, amelynek következtében a társas viselkedés, a kommunikációs készségek és a gondolkodás fejlődése sérül.

Az Együtt az Autistákért Alapítvány elsődleges céljai között szerepel a társadalom edukálása az autizmust érintő kérdésekről, hogy ledöntsék a spektrumállapotot övező tabukat, és a fiatalokat a lehető leghamarabb érzékenyítsék. Az alapítvány szlogenje is ezt a szellemiséget tükrözi: megérteni, elfogadni, segíteni.

A kezdetek

Győrben Árnics Katalin gyógypedagógiai tanár kezdeményezésére 2011 óta rendezik meg a kék napot. Kezdetben kék kötéssel – lelkes lányok, asszonyok körbekötötték, horgolták a Széchenyi teret –, jótékonysági koncertekkel, futással, előadásokkal hívták fel a figyelmet az elfogadásra. Aztán Árnics Katalin halála után több szervezet is felkarolta az eseményt, továbbvitték Kati megkezdett munkáját. A Kati tiszteletére szervezett emléktábla-avatáson Kun Szilvia, a Magyar Vöröskereszt megyei igazgatója így emlékezett a szakemberre: „Rengeteget köszönhetünk Katinak, az ő szerepét azóta sem tudta senki átvenni. Mindig azt vallotta, hogy minden gyermek egyforma, minden gyermek különböző, mint a rét virágai. Ezt a szemléletet visszük tovább!”

Győri programok

Idén a programok a Pamacs Egyesület és a Kapcsok Alapítvány szervezésében zajlanak, akik azt kérik, ezen a napon öltözzünk kékbe, vagy kössünk egy kék sálat a nyakunkba, valamint ezen az estén kéken világít majd a Jedlik híd, a városháza, az Audi Aréna.

Kovács-Orosz Anna, a Pamacs Egyesület szervezője arról tájékoztatott, hogy április 2-án hagyományosan megtartják a kék sétát. A résztvevők 16 órakor indulnak az Apáczai Kartól (Liszt Ferenc u. 42.), az útvonal: Széchenyi tér–Király utca–Bécsi kapu tér–Baross út–Bisinger sétány, ahol Árnics Katalin emléktáblájánál Kósa Roland alpolgármester mond köszöntőt, közreműködik Kovács Anna és Balogh Nagy Olivér furulyán. A szervezők este támogatói tárlatvezetésre várják az érdeklődőket az Esterházy-palotába.

A győri önkormányzat idén is felkarolta a kezdeményezést, dr. Laczkovits-Takács Tímea (Fidesz–KDNP) önkormányzati képviselő, a Humánszolgáltatási Bizottság elnöke erről így nyilatkozott: „Nagyon fontosnak tartom, hogy minden olyan kezdeményezés mellé odaálljunk, melynek legfőbb célja embertársaink elfogadása, megértése és segítése. Az autizmus világnapi séta és a hozzá kapcsolódó események is éppen erről szólnak. Továbbá kiemelt hangsúlyt kell helyezni az érzékenyítésre, illetve példát kell mutatni szülőként és felnőttként a gyermekek és a fiatalabb generáció tagjai előtt, hogy legyenek elfogadóak, segítsék az autizmussal élő társaikat.” 

Jakabos Zsuzsanna is az ügy mellé állt

2020-ban indult útjára az #éniskékvagyok kampány, amelyhez több ezren csatlakoztak a közösségimédia-felületeiken. Ehhez kapcsolódott az elmúlt években Jakabos Zsuzsanna győri úszó is, aki vállalta, hogy újságunk címlapján is megmutatja elköteleződését az ügy iránt. „Szerintem nagyon fontos, hogy minél többen megértsék, miről is szól az autizmus, és elfogadják, mert az érintett fiatalok számára ez lehet a legnagyobb segítség. Úgy gondolom, 2025 az elfogadásról szól. Ha nem is tudok mindig részt venni a világnapi eseményeken, posztolok róla és bízom benne, ezzel is segíteni tudok!” – mondta lapunknak Jakabos Zsuzsanna.

Az Esőember

Az Esőember című film színpadi változatát 2022 őszén mutatta be a Győri Nemzeti Színház Posonyi Takács Lászlóval és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepekben. Az esőembert alakító Posonyi Takács Lászlót kérdeztük arról, mit jelentett számára ezt a szerepet eljátszani. „Amikor bemutatták a filmet,iszonyatos károkat okozott. Az emberek elkezdtek úgy viselkedni az autistákkal, mintha mindegyikük zseni lenne, és zaklatták őket az utcán, bárhová mentek. Én korábban eljátszottam A Gézagyerek főszerepét is, ahol szintén egy autista fiút alakítottam. A szerep kedvéért gyakorlatilag beköltöztem a Mindszentpusztai Autista Otthonba, hogy megismerjem az ott élők életét, belőlük merítettem ihletet.

Raymond pedig Savant-szindrómás, ami azt jelenti, hogy egészen különleges képességei vannak. Erre a szerepre is úgy készültem, hogy interneten megismerkedtem ilyen különleges emberekkel. Így teljesen át tudtam lényegülni, „beköltöztem” Raymond világába. Minden előadás olyan volt, mintha az első lenne…”

Egy történet a sok közül

Nagy Edina fia másfél éves volt, amikor gyermekkori autizmussal diagnosztizálták. Mivel párja külföldön dolgozik, egyedül gondozza a most tizenhét éves Olivért. Közel másfél évtizede 24 órás szolgálatban van, amit nagy szeretettel és odaadással végez, de a kimerültség jelei egyre gyakrabban mutatkoznak nála. „A fiamnak én vagyok az apa, az anya, a nagymama, a barátok. Próbálok neki mindent megadni, elviszem mindenféle programra, társaságba, hogy integrálódjon, szocializálódjon. Látom és tudom, hogy vannak a miénknél sokkal súlyosabb esetek. Hálás lehetek, hiszen aranyos, szelíd, nyugodt gyerek, de egyedül nem hagyhatom. Félek, és sajnálom őt, mert nem tudom, mi lesz vele, ha mi egyszer elmegyünk. Önálló életre sohasem lesz képes. Égetően szükséges lenne bentlakásos otthonokat építeni a hasonló helyzetben lévő embereknek.”

Olivérnek abszolút hallása és ritmusérzéke van. A tehetségében rejlő lehetőségek kibontakoztatására, zenei oktatása támogatására az édesanya létrehozta a „Más, de nem kevesebb – Olivér Alapítványt”. „A fiam zongorázik, furulyázik és marimbázik, nem is akárhogyan, a versenyekről majdnem mindig arany minősítéssel, illetve éremmel térünk haza. Jelenleg a református kántorképzés gyakorlati részét végzi. Szeretném, ha lenne valamilyen szakmája, mert megváltozott képességűként nehéz elhelyezkedni. Nagy probléma, hogy évek óta nem találok Olivérnek logopédust, pedig a kommunikáció különösen fontos lenne a jövőjéhez és a mindennapokhoz.”

Nagy Edina számára az jelentené a legnagyobb segítséget, ha olykor-olykor néhány órára nyugodt szívvel rábízhatná valakire gyermekét. Akkor tizenhét év után engedélyezhetne magának egy csöppnyi énidőt is.