Igazi zúzda-hangulattal érkezik az Audi Arénába a 35 éves Tankcsapda március 23-án. A dalszövegeitől egyedivé vált rockbanda előzenekara a győri Falcon Project lesz. A nagyszínpadig vezető útról az együttes alapítójával, Farkas Istvánnal, azaz „Richie”-vel beszélgettünk.
– A Falcon alapvetően egy hobbizenekar, és az életben maradáshoz nem minden esetben elég a lelkesedés. Hogy lendültetek át a nehézségeken?
– Financiális szempontból amatőr zenekar vagyunk, zenei értelemben félprofi. Mindnyájan a munka mellett dolgozunk, de több évtizedes tapasztalattal bírunk, ami a produkción érzékelhető, de az tény, hogy a működési kereteink inkább amatőr jellegűek. A Covid erősen megnehezítette a dolgunkat, volt olyan fél év, amikor egyáltalán nem tudtunk még próbálni sem, az első két esztendőben mindössze négy koncertünk volt. A dalok demo verzióit otthon fel tudtam venni és át tudtam küldeni a többieknek, így mindenki tudott foglalkozni a témákkal. Ami nagyon hiányzott, az az interakció, amit egy közös próba nyújt, amikor inspirálni tudjuk egymást ott, azonnal, egy pillanat alatt. Közvetett módon adott pluszt a zenekarnak a Covid időszak, mégpedig azt, hogy megerősítette bennünk azt az érzést, hogy már csak azért is csinálni akarjuk, mert van valami a zenekarban, ami pont a járvány miatt bennrekedt és azt mi ki szeretnénk hozni magunkból. Az a pár koncert, amik a korlátozások alatt voltak, azok hoztak azért személyes kapcsolatokat, lásd a Zártosztállyal közös koncerteket itt Győrben és Budapesten, a Barba Negrában.
– Nívós bandák előtt játszottatok már többször, mint a Lord, de álltatok egy színpadon az Ossiannal és a Kowalsky meg a Vegával is. Befolyásolja ez a felkészülést?
– Valóban van már egyfajta rutinunk a nagyszínpados fellépések terén ez most is jól jön majd. Annyiban készülünk másként erre a koncertre, hogy mi is tudjuk, ilyen lehetőség nem minden héten adódik. Jól szeretnénk megélni a koncertet, örömet szeretnénk okozni a közönségnek, a bennünket segítő embereknek, a családjainknak, akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne. Azt akarjuk, hogy akik arról döntöttek, hogy mi kapjunk lehetőséget, azok elégedetten bólinthassanak.
Több a próba és kifejezetten ezt a koncertanyagot gyúrjuk, alakítjuk a végleges formára. Harminc perc nem túl sok, ebbe nem könnyű mindent belesűríteni, ezért a dalok sorrendjét, esetleges összekötését kell kitalálni, összedolgozni, hogy minden beleférjen. A lényeges dolgok már kialakultak, most már a finomításon dolgozunk és jöhet a koncert! Egyébként az is egy elég komoly kihívás hogy annak a közönségnek a figyelmét felkeltsük, akik alapvetően a Tankcsapda miatt jöttek, és akiknek az előzenekar tényleg csak egy mellékes programelem. A mi célunk, hogy a lehető legtöbb Tanker legyen ránk kíváncsi.
– Mindenkinek van bakancslistája. Nyilván egy zenészén szerepelnek azok az együttesek is, akikkel fellépne. A Tankcsapdát felírtad rá?
– Szerintem a Tankcsapda, mint olyan, az fogalom Magyarországon, előttük fellépni megtisztelő és kiugró lehetőség egy zenekarnak, így nekünk is. Egyébként más keretek között mi már játszottunk a Tankcsapdával egy színpadon, de az egy fesztiválos fellépés volt, ahol igazán nem volt alkalom találkozni velük, ment a verkli, pörögtek a zenekarok sorban egymás után. Itt valószínűleg sokkal közvetlenebb lesz a kapcsolat, interaktívabb lesz az egész este, arról nem is beszélve, hogy ez a turné azért nekik is egy jelentős esemény sor lesz, hiszen mégiscsak a 35 éves jubileumukról szól.