Kalandos napokon van túl Rózsa Tamás fotós barátunk, aki felelős macskatartóként nem hagyott sorsára egy tetőn rekedt árva cicát. A győri Szurkolók az Állatokért Állatvédelmi Alapítvány hathatós segítségével végül szombaton sikerült befogni és vélhetően a hőgutától megmenteni a vakmerő macskát.

Az ETO Park területén található irodákban is dolgoznak az Audi Hungária munkatársai, ez volt a szerencséje annak a fehér macskának is, akinek sorsába pénteken kapcsolódtunk be mi is. Rózsa Tamás fotós barátunk ugyanis „civilben” elismert audis munkaerő, így azonnal csörgött a telefonunk amikor megtudta: a területükön került bajba egy macsek.

„Jött egy kollégám, hogy az irodából látják, hogy egy fehér macska a tetőn rekedt és nem tud elmenni onnan – kezdte Tamás. „Mivel tudják, hogy nagyon szeretem a macskákat és nekem is van otthon, így hozzám fordultak. Körülnéztem mi is a helyzet, majd vettem a büfében csirkemelles szendvicset a cicának és vizet is tettünk ki neki. Megfogni sajnos nem lehetett, igazi kis vadócként viselkedett. Tudtam, ha valamit nem találunk ki így pénteken, akkor a hétvégén visszatérő hőségben rossz vége lesz ennek a szegény cicának. Ekkor hívtalak titeket, hátha van ötletetek!”

A cica szerencséjére volt. Tárcsáztuk rögtön Kocsis Balázs barátunkat, aki a győri Szurkolók az Állatokért Állatvédelmi Alapítvány alapítója, s tudtuk, ha valakik, akkor ők segíteni tudnak fotós kollégánk mentőakciójában. Csillag Balázs épp a környéken járt, így tíz perc alatt már meg is érkezett a helyszínre. Sajnos az gyorsan kiderült, hogy a cicát nem lesz egyszerű megfogni: túlságosan félt hozzá, illetve a helyszín sem volt túlságosan egyszerű. A srácok abban maradtak, szombaton visszamennek megfelelően felszerelkezve, s megmentik a kis fogolyt.

Tamás addigra megszerzett minden engedélyt, mert mégis a tetőre kellett valahogy kijutniuk. Sőt, feltankolt otthon macskaeledellel is, hogy legalább a pocakja legyen tele a kis szőrmóknak. Szombaton aztán a két Balázs és a Tamás nekivágott a mentőakciónak.

„Az volt a legnagyobb szerencséje a cicának, hogy pont volt egy olyan iroda, aminek az ablakából ki lehetet lépni a tetőre – folytatta Tamás, majd azt is elmondta: „Balázséknak azt is lemértem, mekkora helyük lesz, szerencsére a befogó „csapda” is befért, de azért nem volt egyszerű, furmányos jószággal álltunk szemben…”

„Kimásztunk a tetőre és így jutottunk ki az elzárt területre, ahonnan a cica nem tudott kijönni – vették át a szót Balázsék. „Bár több ablaknál is láttunk nyomokat, ahol próbált kijutni – vagyis bejutni egy irodába – de sajnos nem sikerült neki… A tető egyébként nem éppen emberi közlekedésre van kialakítva, viszont a cicusnak teljesen megfelelt. Ráadásul az erős napsütés miatt annyira felforrósodott minden, hogy igencsak kapkodtuk a levegőt. Na meg a sok üvegtől a fém keretek is szinte égették kezünket, ezért eléggé reménytelennek tűnt a helyzet…”

Viszont ezeket a srácokat nem olyan fából faragták, hogy feladnának bármit is, nem még egy bajban lévő állat megmentését! Azért sem tehették, hogy meghátrálnak, mert ahogy egyre jobban sütött a nap, egyre kevesebb árnyék maradt… Türelemmel és kitartással egyre közelebb került a kis fogolyhoz, egyre jobban kiismerve őt.

„Mivel nekünk csak nagyobb élve fogóink vannak, a Győri Puha Praclik Egyesület (GYPPE) csapatától kértük kölcsön és kaptuk is meg a befogót, de így is csak egyetlen szakaszon fért el. Viszont a helyhiány miatt itt sem működött tökéletesen, mert a kioldó szerkezetnek nem volt elég helye. Szóval nem tudott megfelelően lecsapódni a macsek pedig átszaladt a szerkezeten.”

Kezdődhetett előről a „barátságos vadászat”. Kénytelenek voltak a srácok kivárni a megfelelő pillanatot és kézzel lecsapni az ajtót. Végre a megmenekülést jelentő fogságbaa esett tehát a cica, a fiúk pedig tudták, ez egyet jelent az életben maradással.

„A cica nagyon rémült volt, de az irodában már egy kicsit megnyugodott. Balázsék azt mondták, hogy már szállítás közben sem volt vele semmi gond, szépen oldódott a rémültsége. Nagyon köszönöm nekik, amit tettek, nélkülük nem sikerült volna. Tegnap még nagyon aggódtam, hogy rossz vége lesz ennek a cica-kalandnak, de már jó kezekben van.” – zárta Tamás, aki azt is elárulta, kollégái igencsak bíztatják, hogy legyen ő a cica végleges örökbefogadója. Azt mondja még nem tudja mit hoz a sors, de ha teheti, figyelemmel kíséri a kis fehérség sorsát.

Balázsék még elmondták, hogy a kalandor cicalányra hamarosan ivartalanítás vár, amelyet a Puha Praclik átvállaltak tőlük.

A cica tehát megmenekült a szinte biztos hőgutától, s a fenti eset is mutatja: Győrben az emberek a legkisebb bajbajutottért is összefognak, ha arról van szó. Örülünk neki, hogy ha csak egy telefonnal is, de a Győr+ Média is segíthetett. Az igazi hősök a történetben azonban a Balázsok, Tamás, na meg a kitartó kis hófehér macsek…