Össze akar kacsintani az egész várossal, s egyre többen kacsintanak vissza rá. Tíz hónapos polgármesterségéről, a humorról, a tervekről, a belvárosi parkolásról, a helyiérdekű vasútról, egy robottechnológiai centrumról is beszél dr. Dézsi Csaba András polgármester, orvosprofesszor, akinek a szívkatéterezés is szenvedélye maradt.

Ma is tornával kezdte a napot?

Persze, reggel hétkor, utána jöttem be a városházára.

A korai mozgás kondíciómegtartó torna, vagy egy fogyókúra része?

Mind a kettő.

Mennyire sikeres?

Jól haladunk.

Az erejét és a rendkívüli munkabírását a Facebookon bemutatott, s a Bud Spencer-filmből ismert Puffin lekvárnak is köszönheti?

Ez csak vicc volt. A polgármester-választás kezdetén a nulláról indítottuk el a közösségi oldalamat, de amikor nyertem, akkor is csak pár ezren olvasták. Most 28 ezer lájk és 30 ezer fölötti nézettség mutatja a népszerűségét. Az ellenzék azzal próbálta meg eltántorítani tőlem a szavazókat, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Azt akarták, maradjak csak orvos, és ne próbálkozzak a helyi politikai vezetéssel. Most már látják, hogy mindkét munkát lehet tisztességesen, nagy lendülettel csinálni. Ezért is posztolok a kórházból, bemutatom egy-egy műtétem eredményét, vagy akár az egész napomat. Nem hencegésből teszem, hanem annak bizonyítékaként, hogy igenis lehetséges párhuzamosan több felelősségteljes feladatot is elvégezni. Gondoljon csak bele: egy anya a nyolc óra munka után ellátja a háztartást, főz, mos, takarít, foglalkozik a gyerekekkel. Az orvosi és polgármesteri munka ehhez képest kismiska. Nekem a szívkatéterezés a szenvedélyem, és a polgármesterséget is az emberek problémái megoldásainak a feladataként élem meg. A Puffin lekvárról az hangzik el a Kincs, ami nincs című filmben, hogy „csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot”, így nem hagytam ki a poént, ami alkalmas volt összekacsintani az emberekkel.

Tíz hónapja vezeti a várost. Eddig milyen ügyekben tudott „összekacsintani” a győriekkel?

Szerintem már elhiszik az emberek, hogy nem pártszempontok alapján nézem a világot. Egyéni világnézetem van, még ha ez nagymértékben egyezik is a Fidesz világlátásával, de nekem mindenekelőtt Győr számít.

Az irigyelt, eredményes Győr vezetését a rendszerváltás utáni időszak legnehezebb helyzetében örökölte.

Nem akarok panaszkodni, de valóban, a Covid-19-járvány váratlan kihívása, az ebből következő gazdasági restrikció, a városunkban egy évtizede szinte ismeretlen munkanélküliség megjelenése, s azok mentális következményei fölborították az életünket. Néha az egész várost, máskor egy városrészt érintő kényszerű intézkedéseket kell hoznunk. A lakossági észrevételek alapján ezt folyamatosan kiegészítjük, szükség esetén változtatjuk.

Ilyen a belvárosi parkolás átszervezése, mellyel a politikai értékelők szerint ügyesen kibújt a veszélyhelyzetben hozott rendelet alól.

Ez félreértés. A győri belváros parkolása csapnivalóan szervezetlen volt legalább két évtizede. Ezt mindenképpen át kellett alakítani. A lakossági észrevételek alapján ezt folyamatosan kiegészítjük, szükség esetén változtatjuk.

Az egyik kommentelő azt ígérte a Facebook-oldalon, hogy ha megoldja a belvárosi parkolást, saját karjára tetováltatja a polgármester nevét. Számon kéri rajta?

Nem várhatom el senkitől, hogy a nevemmel maradandó jelet hozzon létre a testén. Úgy tekintem, hogy ez az ő részéről is egy poén volt. A humorral dicsérni és kritizálni is lehet. Amikor mémeket gyártanak rólam, azt kedves dolognak tartom, a „nemtetszés-nyilvánítás” intelligens formájának. Ezeket meg is szoktam osztani. Amíg egy városnak humora van, addig nagy baj nem lehet. Amikor a városházára bejöttem, fagyos légkörben találtam magam…

Féltek öntől?

Inkább tartottak. Olyan tempót diktáltam, ami korábban nem volt. Ha a karmester gyorsabb tempót diktál, a zenekar is gyorsabban játszik. Csak a humor persze nem segített volna, a kulcsszó a bizalom. Rájöttek a munkatársaim, hogy fontos a véleményük, s nem elszigetelten, hanem közösségben dolgozunk. Ettől az emberek nagy része feloldódott. A legtöbb gond egyébként nem a hivatalban volt, hanem az önkormányzat saját cégeinél. Pedig egyszerű a követelmény: gyorsabban, jó minőségben, és olcsóbban. A pénz észszerű beosztása feltétele lett a munkának

Humor, vagy a protokollal szembeni kritika része, hogy olló helyett jelképesen, a két ujjával vágja át a szalagot valamilyen létesítmény ünnepélyes átadásakor?

Valóban, egy kicsit a szalagátvágási protokoll fricskájának szánom. Soha nem volt szimpatikus nekem, amikor rengeteg ember szalagot vág át, mindig művinek hatott. A célba befutó sportoló sem ollóval vágja át a célszalagot, hanem a szalag lehull a sportoló teljesítményének az erejétől.

Milyen folyamatokat sikerült elindítani az elmúlt 10 hónapban, ebben a bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetben?

Az a legfontosabb, hogy mentalitás változást értünk el. Elfogadták a munkatársaim, hogy nem választási ciklusokban kell gondolkodni, hanem stratégiákban, 25-30 évvel előre. Jövőképet kell alkotnunk. Például arról, hogyan hozzunk létre egy új városrészt, kulturális negyedet a Rába-gyár kihasználatlan területén. Egy leendő beruházás, fejlesztés minden majdani hatását át kell gondolni. Ha lakásokat építünk, tudnunk kell, hány ember él majd ott, hova mennek bevásárolni, melyik óvodába, iskolába járhatnak a gyerekek, hogyan zajlik a közlekedés. Vagyis milyen kapcsolatrendszereken keresztül élik mindennapi életüket az ottani emberek. Csak élhető lakóterületeket engedünk építeni, ezért változtatási tilalmat rendeltem el néhány területre. A vállalkozók egy része ezt megértette, s van olyan is, aki nem. Pedig tarthatatlan, hogy a szocialista rendszerben épült panelrengetegek sokszor átgondoltabbak voltak, mint az elmúlt másfél évtized épületegyüttesei és környezetük.

Visszatérve a kulturális negyedre: miért ennyire fontos ez a projekt?

Szerintem egy polgármesternek olyan dolgot kell létrehoznia, ami nyomot hagy a város történelmében. Baross Gábor, Zeichmeister Károly ezt elérte, s én hozzájuk akarom mérni magam.

Eddig a Rába miért nem tudott vele valamit kezdeni?

Ismert, hogy voltak ingatlanspekulánsok, akik gettószerű lakótelepet építettek volna, ám a gyár egykori területén annyi az alépítmény, hogy a rekultiváció elvitte volna az extra profitot.

Az önök városi jövőképében milyen lesz ez negyed?

Egy szigetet hozunk létre – egy hajózható Mosoni-Duna-csatorna kialakításával –, ahol felépülhetnek az attraktív épületek, köztük egy ifjúsági palota, hiszen a város ifjúsági házát lebontották. A szigetet folyóparti sétánnyal kötnénk össze az egyetemmel, tehát megközelíthető lesz gyalog, kerékpárral, autóval, vagy éppen elektromos kishajóval is. Tervezünk egy olyan innovációs centrumot is, mely a robottechnológia egyik európai központja is lehet.

Azt miért nem az ipari parkba szánják?

Az már kezd betelni, másrészt ez a centrum tudományos, ipari és oktatási intézményként is funkcionál. Azt is figyelembe vettük: ott van a szeszgyár, mely előbb jelent meg a városészben, mint a lakóházak. Az innovációs központot én átmenetnek szánom a gyár és a majdani lakóépületek között.

A közelmúlt egyik közgyűlésén bejelentette: 101 milliárdot kért az illetékes minisztériumtól a kötött pályás közlekedésre. Ez az elképzelés mit jelent pontosan?

A csatolt városrészeket helyi érdekű szerelvényekkel kötnénk össze a belvárossal és az ipari parkkal, így csökkenteni lehetne az autós közlekedést. A belváros annyira be van építve, hogy új utakat tervezni, a régieket szélesíteni nem lehet. Nincs más megoldás, mint alternatív közlekedéssel kiváltani az autósforgalmat. Az is a terveim között szerepel, hogy a Gárdonyi-iskolától – a kórház érintésével – a temetőig villamost üzemeltetünk, mély később körjárattá fejleszthető.

Ezenkívül milyen beruházások vannak előkészületben?

A miniszterelnök úr azt kérte, hogy térképezzük fel az azonnal indítható, munkahelyteremtő beruházásokat. Az Apátúr-ház teljes felújításának a tervei készek, azokat már be is nyújtottuk, az épület közművelődési funkciót kap, szeretnénk visszaköltöztetni a múzeumot is. Megvásároltuk a Spartacus- csónakházat, annak a tervei még nincsenek olyan állapotban, hogy elkezdjük a beruházást. A csapadékvíz-elvezetés fő gondja, hogy a belvárosban nincs elkülönítve a szennyvíz a csapadékvíztől. Ezenkívül feltehetőleg rengeteg illegális bekötés terheli a rendszert. A hálózatot hosszú évek óta nem tisztították, első lépésben ezt kell pótolnunk. Sáráson rövidesen végre elindul a csatornázás, és még hosszan sorolhatnám a terveket.

Politikusok nemigen beszélnek a magánéletükről, ön azonban a szenvedélyeit, s élete rengeteg mozzanatát megmutatja a Facebookon. A jelek szerint van ideje otthoni életet is élni, s nem csak aludni jár haza.

Feleségem rengeteg terhet levett a vállamról, az üzleti tevékenységet, az adminisztrációt, s örömmel gondozza az állatokat. Amikor Covid-fertőzéssel otthoni karanténba voltunk zárva, csibéket keltetett, az első tojásból született Pihe, amit az állatkertbe helyezünk el, ő lesz a város kakasa. Papagájokat tartunk, ez közös élmény, lehet velük beszélgetni.

Mi volt a legmeglepőbb megszólalásuk?

Sári, a jákópapagáj mindennap úgy üdvözli a sofőrömet, hogy „szia Zsolti.” Amikor Zsolti betegség miatt nem jött, minden reggel megkérdezte: „Zsolti hol van?” A Gerzson és Panka mesekönyvem megjelent németül és angolul, a spanyol és az orosz kiadása folyamatban van. Ezenkívül tesztelés alatt áll egy újabb tablettám, ami a kitágult vénás ereket tartja karban. Nézze, én nem titkolom el sem az életemet, sem az érzéseimet. Hiszek abban, hogy a nyitott városvezetés megnyitja az embereket.