Farkas Dorka huszonnyolc évesen feleség, és két bűbájos kislány, a hároméves Liza és a kétéves Mira anyukája. Öt éve végzett gyógyszerészként a Semmelweis Egyetemen. Csendes, szerény, mosolygós fiatal nő, akinek lételeme a mozgás, a tánc. Gimnáziumi barátnői, egyetemista csoporttársai nagy része bizonyára még a párválasztás dilemmáján töpreng, vagy épp szingliként kezdett karrierépítésbe. Dorka már tudja: jó döntést hozott, remek dolog fiatal anyának lenni.

Nem bántad meg a korai családalapítást? Kislány korodban így képzelted az életed?
Nem bántam meg, hogy így történtek a dolgok. Hálás vagyok a két gyönyörű kislányomért, a hivatásomért. Ha újra kezdhetném, akkor egy kicsit tudatosabb lennék, jobban körüljárnám a szülés, a gyermeknevelés témakörét. Egyébként valahogy így képzeltem el: elvégzem sikeresen az egyetemet, nem is akármilyet, hanem egy elég jó egyetemet, közben megtalálom a nagy Őt, egy éven belül meg kéri a kezemet, fél év múlva összeházasodunk, majd egy év múlva megérkezik a várva várt gyermek. Ez volt az álom, ez lett a valóság! Ez hatalmas áldás, még szebb, mint amilyennek gondoltam. Ugyanakkor persze rengeteg nehézség is jött, amivel meg kellett küzdeni, s amit kislányként az ember még nem tud elképzelni.

Mi okozta a legfőbb nehézséget?
A gyermekek érkezésének, nevelésének felelőssége. Én először azt gondoltam, hogy kész vagyok rá, mert nem láttam reálisan, hogy mit is jelent anyának lenni. Nem voltam tisztában ennek a súlyával, nehézségével. Fokozatosan jöttem rá, hogy ez egy nagyon mély önismereti utazásnak a kezdete. Találkozás önmagammal, milyen mélységek vannak bennem, milyen gyenge vagyok, s mekkora munka, hogy olyan édesanyává váljak, akire a gyerekeknek szüksége van.

Az első gyermek világra jöttével megszületik egy új család is…
Igen, ez egy természetes dolog, de ugyanakkor rengeteg munka is van benne, hogy mi családként tudjunk működni. Nagyon sok beszélgetés, utánajárás, utánakérdezés az idősebb ismerős házaspároktól, ők hogyan csinálták, hogy mentek át a nehezebb időszakokon. Próbáljuk képezni magunkat, szülőkurzuson vettünk részt, olvasunk a témáról, mert nem magától értetődő, hogy a család jól működik. Dolgozni kell érte, ami rengeteg időt, energiát és önfeláldozást kíván. A gyerekek születése egy traumatikus élmény volt számomra, nem úgy sikerült a szülés, mint ahogy azt elképzeltem. A második kislányom tizennégy hónappal az első után született. Ez volt a legnehezebb időszak. A szüleim rengeteget segítettek és segítenek ma is, elképzelni sem tudom, nélkülük hogy csináltam volna végig. A férjem is támogató, nem gondolja azt, hogy a gyermeknevelés csak az én feladatom, hanem ugyanúgy kiveszi a részét mindenből.

Régebben meghatározó volt a tánc az életedben. Most is jut rá idő?
Óvodáskoromban kezdtem el balettozni, középiskolában társastáncot tanultam, az egyetem alatt pedig salsáztam, így mindig jelen volt az életemben a tánc. A várandósság alatt és utána a gyerekek miatt egy ideig kimaradt, viszont fél éve ismét táncolok. A férjem videókészítéssel foglalkozik és az a közös hobbink, hogy elmegyünk egy szép helyszínre, ő videózik, én pedig improvizálok. Ez a szívem csücske.

Választok egy szép zenét, s kitáncolom magamból az érzéseimet.

Szerencsére már a lányok sem annyira picik, így együtt megyünk, és közösen alkotunk valamit. A férjem is táncos volt, ezért maximálisan értékeli a táncot mint művészetet

Gyógyszerész végzettséged van, de más irányba indultál…Mindenképpen egy segítő szakmát szerettem volna csinálni. Dolgoztam is benne egy évig, de valahogy a patikai munkában nem tudtam kiteljesedni. Aztán édesanya lettem, s lassan rádöbbentem, hogy mi az, ami igazán fontos számomra, s hogy mit szeretnék csinálni. Így indultam el az anyukák felé, s a hivatás felé, amit jelenleg csinálok. Ez pedig nem más, mint a szülés utáni regeneráció. Magam is megtapasztaltam, hogy milyen nagy szüksége van az anyáknak arra, hogy ne csak otthon legyenek a nap huszonnégy órájában. Mennyire kell, hogy kimozduljanak, másokkal találkozzanak, együtt tornázzanak, s egy picit magukra is figyeljenek. Anyaként úgy tudok adni, ha én is tudok töltekezni. Elvégeztem két képzést, így Kanga-tréner és az RTM (Rectus Training Módszer) oktatója lettem, valamint megszereztem a sportoktatói végzettséget is. Az RTM egy speciális, szülés utáni regenerációs torna, ami a szétnyílt hasizomra fókuszál. Nekem is szétnyílt a hasizmom, a nőgyógyász szerint csak műtéttel lehetett volna orvosolni a problémát. Elkezdtem kutakodni, rátaláltam erre a módszerre, s teljes mértékben regenerálni tudtam magam. Ez egy olyan kórkép, ami tornával elképesztő mértékben javítható. Sok nőt érintő problémáról van szó, jó lenne, ha tudnának róla, hogy műtét nélkül is látványos javulást érhetnek el!

A Kanga-tréning pedig egy hordozós baba-mama torna. A hangsúly itt is a helyreállításon, illetve az állóképesség növelésén van, hogy az anyukák visszatérhessenek ahhoz a sporthoz, amit szeretnek csinálni. Nem utolsó szempont, hogy ezt a tornát a babák is szeretik, és már hathetes kortól lehet velük edzeni. A legtöbb kicsi szeret a hordozóban lenni, amíg anya tornázik, táncol, élvezi a mozgást, addig ő alszik egy nagyot. A foglalkozásokkal a megélt élményeimet, megszerzett tapasztalataimat, tudásomat szeretném minél több anyukának átadni, s lehetőséget biztosítani arra, hogy ársaságban lehessenek, regenerálódjanak, örömmel töltekezzenek