A természet megannyi csodával látja el az emberiséget. Szerencsére egyre többen fedezik fel újra a kincseket és alkotnak egyedit. Kovács Renátó is közéjük tartozik: hivatását tekintve műemlékfenntartó, Kisbajcson sekrestyés, a hobbija pedig a méhviasz gyertyák készítése.

A kisbajcsi fiatalember életében a vallás központi szerepet játszik, a gyertya pedig fontos eszköz a liturgiában, hiszen minden oltáron ott ég. 2021 nagyszombatja volt, a feltámadási körmenetet megelőző húsvéti vigílián énekelte a következőt a pap: „A méhek viaszából készült gyertyát a néked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked.”

„Elgondolkoztam ezt hallva, hiszen napjainkban már csak csekély méhviasz tartalmú gyertyákat használnak a templomokban. A fehér gyertyák nagyrészt parafint tartalmaznak, amely kőolaj szármezék, s jelentősen olcsóbb. Viszont az egyház a korai szakaszában nyilván méhviasz gyertyákat alkalmazott, s így jött az ötletem, hogy térjünk ehhez vissza. Megkérdeztem a plébánosom, hogy mit szólna hozzá, ha készítenék a templomunk számára oltárgyertyákat. Elfogadta a felajánlásom, így 2021 óta a kisbajcsi templom oltárán már csak méhviasz gyertyák égnek.” – mesélte a kezdetekről Renátó, aki egyre többet és többet tudott meg a gyertyakészítésről. Nem is volt olyan könnyű kutakodni, hiszen modern magyar szakirodalom nem igazán akad, inkább az 1700-as évekből maradtak ránk feljegyzések. Így főleg angol oldalakat, videókat nézegetett, amelyek a hagyományos gyertyakészítéssel foglalkoznak, Renátó pedig a gyertyaöntés technikája mellett döntött.

„Legelőször az interneten vettem szilikon öntőformát, s próbálgattam a méhviasz olvasztását, kerestem a megfelelő kanócot. Fontosnak tartom, hogy környékbeli méhésztől szerezzem be az alapanyagot, a tiszta viaszt, amely nagyon jó minőségű. Persze az első próbálkozások még nem voltak egyediek, de törekedtem rá, hogy minél előbb olyat alkossak, amiből nincs több. Így született meg például az IHS mintás gyertya is, amely egy elbontott régi kisbajcsi parasztház mestergerendájáról vett faragott minta. Ezt én egy esztergált gyertyatestre készítettem el, s magam alkottam meg hozzá a szilikon öntőformát is. Ez annyira egyedi tehát, hogy még a szülőfalum népi kultúrája is megjelenik rajta.”  – részletezte a fiatalember, aki arról is szívesen beszélt, hogy mindenképp fontos, hogy olyan méhészt találjunk, akinél jó tisztaságú kaptárméhviaszt kaphatunk. A méhek tulajdonképpen ebből készítik a lépet, amelybe belehordják a mézet. A viasz létrejöttét is elmesélte: a lezárt méhsejtekből pergető segítségével eltávolítják a mézet, majd a szárazon maradt lépet megolvasztják, végül ebből tömb formát alakítanak ki. Renátó ezt viszi el a műhelyébe, darabolja amekkorára kell. Az így kapott viaszdarabokat vízfürdő felett folyékonnyá olvasztja és a szilikon öntőformákba tölti.

„Törekszem az egyediségre, ezért is fordultam az oltár- és az egyházi témájú gyertyák felé. Az IHS gyertyát már említettem, de van egy másik formám, az ikonmintás tojás is, amely kimondottan húsvéti témájú. Az egyik oldalán a megfeszített Krisztus, a másik oldalán a feltámadt Krisztus látható. A művészibb gyertyáim inkább dísztárgyként kezelik, az oltárgyertyáim pedig nyilván a szentmisék, liturgiák alkalmával égnek. A méhviasz „mézes” színe egyébként függ attól is, milyen virágot gyűjtenek össze a méhek, van világosabb és sötétebb viasz is. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kanóc minősége rettentő fontos, itt is sokat kísérleteztem mire megtaláltam azt a gyapjú kanócot, amivel elégedett vagyok.”

Renátót örömmel tölti el minden egyes gyertya elkészítése, s persze a visszajelzések is motiválják. Azt mondja, a szépre mindig van igény, s a különlegességre is. Egyedi viaszgyertyát pedig nem minden sarkon lehet kapni.

„Azt szeretném, hogy minél több templomban használjanak 100 százalékos méhviasz gyertyákat! Ezáltal egy kicsit a hagyományt is felélesztenénk. Illetve azt is szeretném, hogy az emberek ne csak a populárisabb gyertyákkal ismerkedjenek, hanem az egyházi- és népművészeti témákat is magukon hordozó viaszgyertyákkal is. A gyertya egy szép Krisztus szimbólum: ahogy Krisztus is feláldozta magát az emberiségért, úgy a gyertya is önmagát emészti el, miközben világít a sötétben. Szeretném azt is, hogy az emberek ne csak akkor használjanak gyertyát, ha áramszünet van, hanem akár egy családi ebéd, vacsora alkalmával is, hiszen meghittebbé teszi az ünnepi pillanatokat!” – zárta Kovács Renátó, aki amellett, hogy gyönyörű méhviasz gyertyákat készít, szemléletesen beszél hobbijáról, amely nem véletlen, hogy egyre több érdeklődőt vonz.