Hazánk bővelkedik a szebbnél-szebb helyekben, amelyek kerékpárral vagy akár gyalogoson is megközelíthetők. A két lábon megtett kilométerek szerelmese a győri Nagy Miklósné Helga, aki nemrég a Balatont túrázta körbe és örömmel mesélt a Győr+ Médiának a részletekről.

Helga körülbelül 5-6 évvel ezelőtt vágott bele a nagyobb túrákba, de a természet szeretete és a kirándulás soha nem állt távol tőle. Ám erről már ő mesélt:

„Édesapám híradástechnikus volt, Gerecsén dolgozott, s a munka révén vagy 15 éven keresztül volt lehetőségünk a Kékestetőn nyaralni. Persze ilyenkor rengeteget kirándultunk, amit nagyon szerettem. Később több teljesítménytúrán is voltam. A Balaton valahogy mindig vonzott. Van ott nyaralónk, s mindig örömmel néztem a tavat, a bringásokat és egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy ne a kocsi ablakából nézelődjek, hanem gyalogosan láthassam a csodákat, amit a környék rejt” – elevenítette fel a kezdeteteket, majd arra is kitért, hogy eddig három nagyobb túrán vett részt. 2018-ban a Szent Jakab zarándokutat teljesítette, amely Tihanytól Lébényig tart (Camino Benedictus), majd 2019-ben következett a Budapesttől Lébényig (Camino Húngaro) tartó szakasz megtétele, 2022-ben a Fertő tavat kerülte meg.

„Edzésként nem csak az erdőkben túrázok, hanem két település között is szívesen gyalogolok. Itt Győr környékét már alaposan bejártam, Győr-Lébény, Győr-Pannonhalma, Gönyű-Komárom, hogy csak néhányat említsek. Ilyenkor 25-30 kilométert megyek, s legtöbbször egyedül, mindig a bicikliúton. A családom mindenben támogat, de őket nem érdekli ilyen szinten a túrázás.” – mesélte mosolyogva Helga, aki egyébként patikában dolgozik, s a túrákra mindig úgy tekint, hogy kétheti kiszakadás a szürke hétköznapokból. Ha gyalogol, csak az útra figyel, s amellett, hogy persze fizikailag elfárad, hatalmas lelki töltést kap.

A Balaton megkerülését áprilisra időzítette, amikor az idő már kellemesnek ígérkezett, s még a zsúfoltság sem volt hatalmas a népszerű nyaralóhelyen. Arra egyébként mindenki figyelmét felhívja, hogy ne az ő beszámolóját tekintsék mérvadónak, hiszen nem vagyunk egyformák.

„Ami nekem jó volt és bevált, nem biztos, hogy a másiknak is ugyanolyan jó lesz... Nagyon lényeges, hogy ne az íróasztal mögül induljon az ember egy ilyen jellegű túrára, hisz napokon keresztül több kilométert kell gyalogolni s cipelni a talán kicsit sem könnyű hátizsákot. Fontos még a jó, megfelelő sportcipő… Ha most indulnék neki, akkor egy kicsit könnyebbre pakolnám a hátizsákom, de mindig tanul az ember…”

Helga előre eltervezte, merre fog haladni, a szállásokat is ennek megfelelően foglalta le. Így az útvonala a következő volt: Balatonalmádiban kezdte a Bringakör 0 km kőtől majd jött Örvényes-Révfülöp- Badacsonytördemic-Keszthely-Balatonmáriafürdő-Balatonlelle-Zamárdi-Balatonvilágos és Balatonalmádi 0 km kőnél zárta a túrát.

„Utamon segítségemre volt a Balaton bringakör funiq netes oldal, illetve a Locus nevű biciklis applikáció. Biztos sokan kíváncsiak rá, hogy vajon mit ettem útközben? Ám leginkább semmit. Pontosabban szőlőcukor volt a hátizsákom oldalzsebében, amit könnyen elértem anélkül, hogy le kelljen venni, majd újból felvenni a zsákot. Illetve kis keksz vagy banán volt nálam, mikor megálltam pihenni. Ezek a pihenések sem tartottak tovább 5, maximum 10 percnél tovább, ugyanis számomra sokkal rosszabb, ha mondjuk pihenek fél órát, vagy egy órácskát s újból nekiindulok. Most is folyamatosan mozgásban voltam, megszoktam a testem-lábam ezt a terhelést.”

S ha már a falatozásról faggattuk Helgát, akkor a megfelelő folyadékbevitelről is érdeklődtünk, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy szerinte mindenkinek más az igénye.

„Úgy tartják, hogy napi 2 liter folyadék az egészséges. Sajnos nálam ez nincs meg, s ennél a túrámnál sem volt meg. 1 liter folyadékot vittem elosztva. Az egyikben ásványvíz volt, a másikba magnéziumos víz, ami szerintem nagyon fontos. A magnézium a test több mint 300 kémiai reakciójában vesz részt; energiát szolgáltat, hozzájárul a sejtek egészségéhez, szabályozza a vérnyomást, és a csontok, valamint az izmok erejét is fokozza. Továbbá ellazítja az izmokat, és nagyon jól kivonja a szervezetedből a méreganyagokat, ezáltal pedig a mozgás, például futás, biciklizés vagy akár gyaloglás közben is több energiád lesz. Sőt, izomgörcsre is nagyon hatásos!”

Helga általában reggel 6-negyed 7 körül indult, így kora délután már a szállásán volt, vendégházakban, apartmanokban szállt meg. Ilyenkor volt lehetősége főtt ételt is magához venni, amit egy nap egyszer fontosnak tartott. Néha pedig még az is előfordult, hogy minden felkészülés ellenére eltévedt:

„Badacsonytomajnál keveredtem el, útépítés miatti útlezárás volt, és a római utat jelző táblát is letörték… Így pont ellenkező irányba fordultam be, mint ahogy kellett volna. Mikor már kezdett gyanússá válni, akkor megkérdeztem egy járókelőt, s ő mondta meg végül, hogy merre menjek, sőt egy darabon el is kísért. Akikkel találkoztam kedvesek voltak és segítőkészek. Volt, hogy a szakadó esőre felkészülve már előre felvettem a vízhatlan kabáton, s építőmunkások segítettek, hogy megfelelően illeszkedjen a hátizsákomra is. Ezeket megtapasztalni mindig jó érzés egy-egy út során.”

Helga arról is nyíltan beszélt, hogy bizony voltak az út során nehezebb szakaszok is, de tisztában van a képességeivel, így nyilván nem az volt a cél, hogy azt részt kihagyja, vagy autóstoppal vegyen lendületet.

„Szép lassan, komótosan haladtam, meg-megállva s így értem fel a csúcsra vagy mentem keresztül a nehéz szakaszon. Volt, mikor egész nap zuhogott az eső, s úgy tettem meg a 24 kilométert. Na az sem volt semmi. Ám annak is megvolt szépsége, a jó oldala…Hogy miért? Mert azt néztem, hogy igaz, hogy esett az eső, de legalább nem fújt a szél, nem izzadtam a hőség miatt, s nem áztam vészesen, hiszen egy komoly túraesőkabát volt rajtam.”

Adja magát a kérdés, hogy nőként, egyedül nem volt-e tele félelemmel, ám erre is mosolyogva válaszolt:

„Nem féltem, hiszen hívő ember vagyok. Hittem, hogy az égiek vigyázni fognak rám! S egyébként is, ha állandóan rettegtem volna, biztos bevonzottam volna valamit, amitől tartottam. Amitől viszont tartottam nőként, az a nyilvános illemhelyek hiánya, s tény, ezen a fronton van még mit fejlődni, különösen így a szezon előtt… Nekem is voltak kellemetlenségeim, felesleges kitérőim, de meg kellett oldjam… Férfiaknak nyilván könnyebb, de mint látható, hölgyek is belevágnak a túrákba.” – mondta, majd azt is megkérdeztük tőle, hogy miért a Bringakörön haladt?

„Számomra az volt a „biztonságos”. Nem lehet eltévedni, nincsenek annyira dagonyás, sáros részek… S az sem mellékes, hogy itthon is ilyen utakon edzek. Összességében csodálatos volt az út minden nehézségével együtt… 51 éves vagyok, vannak még terveim, ám az biztos, hogy az emelkedőkkel telített utakat továbbra is kerülni fogom. Ott elfáradok, nem az utat élvezem, s ez nem jó. Szeretnék Sopron, Pécs felé is elmenni, majd alakul… Most még élvezem, a balatoni út friss emlékeit és mindenkit biztatok a rendszeresen sétára! Egyébként ehhez van két kedvenc idézetem is, amit szeretnék megosztani mindenkivel:

„…Megértettem, hogy a Nagy Út nem rejtélyes. Nincs benne semmi titok, nem nehéz, nem homályos, nem bonyolult. Mindössze ennyi: az Úton járni. Az Úton járni pedig annyi, mint tisztának lenni, jót akarónak, nem elfogultnak, nem szenvedélyesnek, hanem egyszerűnek, nyugodtnak, békésnek, értelmesnek. Ez a legkönnyebb, mert ez az Ég és Föld örök törvényeivel egybehangzik.” (Hamvas Béla)

„…Vannak helyek, ahová két lába kell, hogy elvigye az embert. Vannak utak, amelyek más perspektívát igényelnek. A kilométerek többet jelentenek, ha lépésenként járjuk le őket, és érezzük a föld változását a talpunk alatt…” (Mark Lawrence )

Galéria: Nagy Miklósné Helga