Óriási divat lett a kézműveskedés, a hobbi vagy akár a hivatásszerű népművészeti tevékenység. Izgalmas sokszínűség jellemzi a mai népművészeket, a tradicionális népművészeti elemek új irányokkal és modern anyaghasználati eljárásokkal társulnak.

Hódítanak a magyar motívumok is, és most már nemcsak a terítőkön, hanem akár egy stílusos miniszoknyán, egy telefontokon vagy egy kávéscsészén is – erről Tóth Ildikó kékfestő, az idén húszéves Kisalföldi Népművészek Egyesületének titkára beszélt lapunknak az elmúlt hétvégi szülinapi ünnepségük kapcsán.

Az egyesület tagjai között néhányan már az alapításkor jelen voltak, a kéttucatnyi alkotóból mára több mint hetven tagja van a szervezetnek, a kisalföldi régióban alkotó, a magyar népművészetet napjainkban is művelő mesterek, népi iparművészek, a népművészet mesterei és a népművészet ifjú mesterei.

A népművészetből táplálkozó tárgyalkotó mozgalom erejét mutatja, hogy az elmúlt években újonnan készített minőségi tárgyaknak nagy keletje van a különböző kiállításokon, vásárokon. Nagyon fontos, hogy ezek a tárgyak a 21. századi életmód minden területén hasznosíthatók. Az is észrevehető azonban, hogy ezáltal a népművészet elindult az iparművész irányába, mivel a régi motívumok szerepelnek az új használati tárgyakon.

A tagok között a csipkekészítőtől a fazekason, a csontfaragón át a gyöngyékszer-készítőig sokféle alkotó megtalálható, van, aki kenyérkeresetként, van, aki hobbiból munkálkodik. Az alkotók szebbnél szebb tárgyakkal lepik meg rajongóikat, leendő vásárlóikat, többek között lakástextilekkel, szőtt, hímzett és varrt dolgokkal, viseletes babákkal, bútorokkal, kerámiákkal, hangszerekkel, lószőr- és gyöngy ékszerekkel, szalmából font ajándékokkal, fonott kosarakkal, cserépkályhával, bőrből készült, valamint számos más használati és dísztárgyakkal. A nagyobb figyelem azonban azok felé fordul, akik bekerültek az Értéktárba, vagy a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékbe – hangsúlyozta a kékfestő.

„Célunk a népművészet, a kézműves tárgyalkotás hagyományainak, szellemi értékeinek, technikai tapasztalatainak felelevenítése, a korszerű művészeti formanyelv kialakítása, a hagyományok ápolása, az értékek újraélesztése, az aktív, alkotó népművészek érdekképviselete” – emelte ki Tóth Ildikó. A szakember arról is beszélt, hogy a fiatalok is egyre inkább érdeklődnek a kézműves mesterségek iránt, a tagok saját gyermekei mellett, például a Mester és tanítványok pályázatán öt győri kézműves fogad fiatalt, hogy kinevelje az utánpótlást.

Legutóbb szombaton, a Kult utcában, a Király utcai rendezvényen találkozhattunk a Kisalföldi Népművészek Egyesületének tagjaival. Legközelebb az augusztus 20-i fővárosi Mesterségek Ünnepén vesznek részt, szeptember elején pedig a győri Kenyérfesztiválon mutatkoznak be közösen. A közelmúltban elhunyt dr. Marton Lászlóné csipkekészítő tiszteletére emlékkiállítást rendeznek idén.