A serdülőkor egyaránt kihívás elé állítja a gyermeket, a szülőt és a pedagógust. Erről kérdeztük dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust, aki a napokban Győrben tartott előadást.

Hogyan hat a technikai fejlődés a fiatalokra?

A fiatalok minden új technikai adottságot, minden új lehetőséget, amivel a világot megismerhetik, bekebeleznek. Nincs kivárási képesség, minden azonnal kell. A technikai haladás fölénk nőtt, s ez a tanárokat és a gyerekeket a tanulás-tanítás folyamatában rendkívül nehéz helyzetbe hozza. Nem csak az a kérdés, bevisszük-e a tanítás kultúrájába ezt az erősen vizuális hangsúlyú új szemléletet, hiszen az egész világ nagyon vizualizálódott. Csakhogy a vizuális kultúra befogadásával szemben az agyunknak nincs ellenállása. Azonnal befészkeli magát a tudatunkba és a tudatalattinkba. Miközben időt, akadályt, távolságot legyőzve járkálunk a világhálón, rengeteg információhoz jutunk. Az információszerzésnek ez a sajátos módja, a felvillanó képek egymásutánisága megterheli a mentális folyamatokat, gyors fáradást és a megérző képesség romlását okozza. Erre nincs felkészülve az agyunk, mindössze az egyharmadát tudjuk feldolgozni a befutó vizuális ingeranyagnak.

Milyen változások zajlanak a pubertáskorban?

A biológiai pubertás már 10-12 éves korban elkezdődik és gyakorlatilag egy évtizeden át tart. A testtel kapcsolatos változásokat követi a lelki forradalom, 14 éves kortól. Ma már tudjuk, hogy a nemi működés megindulásával átrendeződés indul az agyban is. Rengeteg gyermeki kapcsolati forma szinte semmivé válik, mert beolvad egy új, sokkal észszerűbb rendszerbe, amit felépít a felnőttségre készülő tudat. Már nem gyermekként látja a világot, de még nem tudja, hogyan kellene látni, hogyan kellene gondolkodni róla. A pubertás első szakasza a nemi változások ideje, ekkor alakul ki a testkép. A felébredő szexuális fantáziavilágnak óriási ingerkínálata van, s ezen a területen a gyerekek védtelen helyzetben vannak. A vizuális kultúrában a külsőségek döntő szerepet játszanak. A fiatalok kontroll és kritika nélkül használják, amihez hozzáférnek, s ennek hatására rendkívüli módon megváltozik a saját testükhöz való viszonyuk.

A szülőktől nagy megértési távolság választja el őket, nincs az a központi szabályozás, amit korábban betöltöttek. Ugyanakkor a kortárs csoportok hatalma megnő. Utóbbiak legtöbbször érzelmi tartalom nélküli, valamilyen érdeklődési kör szerint alakulnak ki. Sajnos a normál fejlődés természetes edzőterepe egészen eltorzul, az internetes csoportosulások lájkvadászata pedig gyakran veszélyes vetélkedésbe, kihívásokba torkoll.

Ebben a helyzetben milyen lehetősége marad a szülőnek?

Megtartás és szeretet. Minden áron megtartani, erősíteni a kapcsolatot. Elbírni a sok szenvedést, a megalázottságot, hogy elvesztettük a szülői hatalmunkat. Mégis meg kell tartanunk, a megtartó erő pedig az intenzív kapcsolat és a szeretet.