Miután az adventben élő ember számára az időszak elnevezése tisztázza, hogy kire és mire is vár (adventus Domini = az Úr érkezése), fel kell tenni azt a kérdést is, hogy hogyan várunk Rá.

Az alábbi négy képből válasszuk ki, hogy melyikben ismerünk leginkább önmagunkra.

1. kép: megváltott jeggyel a kezünkben a vonatra várakozunk. Fizettünk a szolgáltatásért, elvárjuk, hogy időben érkezzen, és oda vigyen el, ahova utazni szándékozunk.
2. kép: az összehúzott függöny előtt ülünk a színházban. Várjuk, hogy aki megjelenik a színpadon, egy időre varázsoljon el bennünket.
3. kép: egy orvosi váró. Félelemmel keveredő reménységgel várjuk, hogy behívjanak, kapjunk a bajunkra valami orvosságot. Aztán vagy bevesszük a gyógyszert vagy nem.
4. kép: a békakirályfi képe, aki azt várja, hogy a szép királylány megcsókolja, és rút külsőségeitől megszabadulva előjöjjön végre az igazi énje.

Az Úrra való várakozásunkba belekeveredik az első 3 kép érzésvilága is. Néha úgy érezzük, hogy Istentől kijár nekünk minden jó. Vagy elvárjuk, hogy a közelgő ünnepen elvarázsoljon bennünket jelenlétével, szeretetével, de utána nélküle térünk vissza a mindennapokba. Vagy csak bajainkkal kopogtatunk nála, és ha meg is hallgatjuk tanácsát, gyakran felülbíráljuk Őt, és ha meggyógyulunk, többé nincs is szükség rá.

Én a 4. várakozási módot ajánlanám. Ekkor Isten szeretete bűneink ellenére lehajol hozzánk Jézusban, átvállalja büntetésünket a kereszten, új életet ad. Erre a találkozásra szívünkben megszületik a hála, az öröm, és egyre inkább az igaz emberség jegyei mutatkoznak meg rajtunk.

Illusztráció: Depositphotos.com