Horváth Csaba István élete a lovassport. Lakását több száz, a témához kapcsolódó, féltve őrzött ereklye díszíti: szobrok, patkók, fényképek találhatók a lélegzetelállító repertoárban.

A győri szakember a fogyatékos gyermekek terápiás lovagoltatásáért, Győr-Moson-Sopron megye lovassportmúltjának dokumentálásáért, a sportág népszerűsítéséért és támogatásáért, valamint a győri lovas életet megörökítő, hiánypótló kötet létrehozásáért kapta meg a „Belváros szolgálatáért” díjat tavaly.

„Nyolcéves koromban ismerkedtem meg a lovakkal. A szomszédunk egy kitűnő öttusázó volt. Levitt a lovardába, amelynek a hangulata azonnal magával ragadott. Onnantól kezdve az egész életemet végigkísérték a lovak. Fogathajtásban magyar bajnoki címet és a Duna-Alpesi kupán csapatversenyben második, egyéniben negyedik helyet szereztem a világbajnok Fehér Mihály segédhajtójaként. Büszke vagyok rá, hogy beteg gyermekeknek tudtam segíteni a terápiás lovaglással. A Barokk Esküvő elindításában is szerepet vállaltam. Megtanultam az évtizedek alatt, hogy alázat, szeretet, kitartás és fegyelem szükséges a lovakhoz” – mesélte portálunknak Horváth Csaba, aki Iby Zoltán segítségével alkotta meg az Elfelejtett 40 év – Mozaikok a Nyugat-magyarországi Lovas Szövetség életéből című könyvet.

A négy évtizeden keresztül működő szövetség munkáját foglalja össze részletesen az alkotás. Bemutatja a korszak kiváló lovas szakembereit és egyesületeit – minden szakágban évenkénti versenyeredményekkel. Olvashatunk benne az egyesület 1400 versenylováról, amelyeknek a részletes adatai is megtalálhatók a könyvben. Összesen 516 újságcikket és 165 fotót tartalmaz a kötet, valamint egy CD-mellékletet, 1200 amatőr fotóval a versenyzőkről, résztvevőkről.

„Kilenc hónap kőkemény munkája van ebben a könyvben. Az előkészületekhez, az adatok összegyűjtéséhez rengeteg energiára volt szükségünk. Szerencsére, mondhatom, többségben voltak azok, akik támogatták a kötet létrejöttét” – árulta el Iby Zoltán.

Horváth Csaba immáron tíz éve rokkantnyugdíjas, Parkinson-kórral küzd.

„A családom szeretete gyógyít a leginkább, ugyanakkor a betegségem sajnos megnehezíti a mindennapjaimat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek még céljaim. Régóta szeretnék egy lovas múzeumot kialakítani. Ennek a létrehozásához ugyanakkor méltó környezetre és anyagi támogatásra lenne szükségem” – mondta Horváth Csaba.