Ha tud, kérjük segítsen!
Vannak fájdalmak, amik soha nem enyhülnek, a bizonytalanság marta sebek pedig örökké képesek égni. Hasonló érzések mardossák húsz esztendeje a két Kalmár nővért, akik harmadikukat, Ildikót 2003-ban vesztették el, amikor a fiatalasszony nyomtalanul eltűnt Győrből. Most abban bíznak, hogy a közösségi média ereje új irányt mutathat a kutatásban.
Török Zsoltné, született Kalmár Ildikó 2003. március 24-én éppen a vizsgáját fejezte be az esti gimnáziumban, amikor barátnőjétől elköszönt a győri vidéki buszpályaudvaron. Abdára, a férjéhez és két kisgyermekéhez kellett volna hazatérnie, ám az akkor 31 éves asszony soha nem érkezett meg.
Húsz év telt ez azóta, semmi hír, semmi üzenet, csak az öldöklő bizonytalanság. Ildikó két testvére soha nem adta fel a reményt, hogy kiderül: mi történhetett a csinos, mosolygós, közkedvelt nővel. A két nővér közül az egyikükkel beszélgettünk.
„2003. március 24-én hétfő volt, amikor Ildikó eltűnt. Én erről csak csütörtökön értesültem, a nővérem és a sógorom úgy döntöttek, addig nem mondják el, hogy nincs meg Ildikó, éppen azon a napon váltam, mikor eltűnt, kímélni akartak… De mindenre emlékszem, amit arról a napról és az eltűnés körülményeiről tudni lehet. Ildi a negyedéves vizsgáit tette le a Révaiban, esti tagozaton, majd egy barátnőjével bementek az iskolához közeli boltba, ahol vacsorát vásárolt a gyermekeinek, a férjének. Együtt indultak hazafelé, a vidéki buszpályaudvaron köszöntek el egymástól: nem ugyanonnan indult a buszuk. Ildikót akkor látta utoljára a barátnője, s azóta semmit nem tudunk róla, még annyit sem, hogy vajon a buszra felszállt-e…” – a férje és a testvére keresni kezdték, de se a kórházban, se a rendőrségen nem jártak sikerrel, az iskola környékén és a városban sem leltek sehol nyomára a fiatalasszonynak.
Ildikó egyik kisfia 11 éves, a másik 5 éves volt, amikor édesanyuk nem tért haza többé. Édesapjuk féltő gonddal nevelte fel őket, természetesen a nagynénik is a segítségére voltak. Ildikó mostanra már hatszoros nagymama és februárban születik a hetedik unoka.… – s mi direkt nem használunk feltételes módot.
„Értesítettük a médiát, bent volt a testvérünk képe a megyei napilapban, forgatott velünk a Fókusz, de sajnos semmi eredménye nem volt, senki nem jelentkezett, hogy tudna valamit Ildikóról. Természetesen a rendőrséget is értesítettük, akik, ahogy letelt a 72 óra, azonnal keresni kezdték. Ugye ez a szabály mára megszűnt, de húsz évvel ezelőtt még nem így volt, várni kellett. Persze sok verziót mondtak az emberek is, hogy önként hagyta el a családját, de ebben én nem hiszek: ajándékot és vacsorát vett a gyerekeknek, készült a hétvégi névnapi bulijára. Az érettségit is nagyon komolyan vette, lelkiismeretesen tanult, tele volt tervekkel. Az eltűnése előtt nem sokkal nyert egy Ford személyautót, a jogosítványt is le akarta tenni. A férjével folyamatosan tervezték, hogy a családi házzal hogy haladnak, mikor mit tudnak megvásárolni. Nem lett volna oka önként elhagyni a családját, minket, az édesanyját, a barátait, az életét…
Nem sokkal az eltűnése után Incze Zsuzsa is forgatott velünk a Csellengők című műsorban. Akkor a férje és a gyermekei már nem szerettek volna szerepelni, érthető módon. Itt is elmondtam, hogy a személyes okmányait mindig magánál hordta, ebben semmi újdonság nem volt. Nagy mennyiségű készpénz nem volt nála, az építkezéshez félretett pénzhez nem nyúlt, ahogy a bankszámlájuk is érintetlen volt. A mobiltelefonja viszont az eltűnése óta süket…” – hangsúlyozta a kisebbik testvér, aki arról is beszélt, hogy ha akkoriban lett volna autója, biztos, hogy körbejárta volt a környéket, egészen Abdáig. A nádasokat, a bányatavak partját is végignézte volna. Ebből már sejthető, hogy bűncselekményre gyanakodik…
„Ildikó egy nyíltszívű teremtés volt, aki könnyen a bizalmába fogadta az embereket. Minden munkahelyén szerették, megtalálta a közös hangot az emberekkel. Csinos volt, sokan csapták neki a szelet. Többen ezt a vonalat emlegetik, s állítólag Ildi is beszélt róla a férjének annak idején, hogy zaklatják, illetve egy gyanús alakot is látni vélt Abda utcáin. De akkor egyébként sem volt még olyan a közbiztonság a településen, mint most. A bazársorból is jópár nyitva volt még, kétes alakok is gyakran megfordultak a vendéglátó helyeken. Én sem szerettem sötétben az utcán mászkálni. A férjének is beszélt zaklatóról, de nem mondott soha nevet, nem beszélt konkrétumokról. Húsz évvel ezelőtt a Fókuszban a férje azt mondta, ő arra gyanakszik, hogy ez az ismerőse zaklathatta, s neki lehet köze az eltűnéséhez. Sajnos mivel ennyi idő eltelt, én biztos vagyok benne, hogy Ildikó nem él. És abban is, hogy önmagában nem tett kárt!”
S hogy miért beszélgetünk most 2023-ban az akkor történtekről? Mert Ildikó nővérei, szerettei soha nem adták fel a reményt, erejükhöz mérten keresték a testvérüket. Persze az életüket élniük kellett, a gyermekek is felnőttek. Ha tovább nem is tudtak lépni, megtanultak együtt élni a bizonytalanság őrjítő kínzásával… Természetesen a rendőrséggel is folyamatosan tartották a kapcsolatot, akik szintén soha nem adták fel a nyomozást, a honlapjukon mind a mai napig elérhető Ildikó eltűnt-profilja, benne a száraz adatokkal. Egy eltűnt személy utáni nyomozás soha nem szűnik meg, ám az idő is nehezíti a munkát.
Sajnos a Kalmár lányok édesanyja nemrég elhunyt, s úgy kellett elmennie, hogy nem tudhatta meg, mi történt a lányával, pedig nagyon vágyott az igazságra.
„Akkoriban nem volt közösségi média és talán, aki tudott valamit, vagy látta akkor Ildikót, nem akart, vagy nem mert beszélni. Most eltelt 20 év, változott a világ, így szeretném, ha a fotója újra bejárná az internetet, a közösségi média szinte minden lehetséges felületét, ha minél többen megosztanák, amit tudni lehet! Hátha előkerül valaki, vagy eszébe jut bárkinek bármi! Soha nem lehet tudni, mi lehet fontos egy eltűnési ügyben, akkor sem, ha már ennyi év telt el. Én csak azt szeretném, ha kiderülne végre az igazság, akkor is, ha nem hiszek már a csodában! Ha Ildikó élne, biztos vagyok benne, hogy valahogy már felvette volna velünk a kapcsolatot, hiszen nagyon jó volt a viszonyunk nekünk, Kalmár lányoknak, a gyermekeit is imádta, a férjével is rengeteg terve volt.
Elfogadom, ha nem él a testvérem, csak ezt a bizonytalanságot szeretném már biztosra váltani, akkor is, ha rossz hírt kapunk…Kérem, segítsenek nekünk!” – zárta a kisebbik nővér, aki azt is elmesélte, valamennyire mindannyiukat megváltoztatták a történtek: már ő sem tud úgy megbízni az emberekben, mint egykor. Ám most nagyon reménykedik, hogy húsz év elteltével kiderül, mi történt a testvérükkel… Kapaszkodik a Tompa Eszter-ügybe, hiszen a 2003-ban még csak 22 éves fiatal nő néhány hónappal Ildikó után tűnt el. Tizennégy évvel később pedig pont került az ügy végére: meglett a gyilkosa, aki most is börtönben ül a kegyetlen tettéért. Mert egyszerűen hinni kell abban, hogy az igazság kiderül, a bűnös megbűnhődik, s ha fáj is a veszteség, legalább el lehet gyászolni, akit szerettünk…