A győri életmentő hős emléke nem halványul
A Gősi család számára 2000. július 29-én mintha megállt volna az idő. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon kapták a hírt: imádott fiúk Korfun életmentés közben elhunyt. Zoltán hős volt, két ember is neki köszönheti életét, az övét pedig odaadott értük. Rá emlékezünk most.
A hősök tényleg köztünk élnek.
Közhelynek hat, mégis nagyon igaz. Ki gondolta volna, hogy a sportos, akkor 26 éves győri fiatalember és menyasszonya csodás nyaralása rémálommá változik. A fiatal pár elő-nászútra utazott Korfura. Zoli július 28-án már megmentett egy hölgyet a tengerből. Másnap pedig hirtelen olyan vihar kerekedett, hogy két fürdőző már nem tudott kijönni a vízből.
A magyar fiú nem sokat gondolkozott, a segítségükre sietett. Egyiküket kimentette, ám végül őt is magával ragadták a tajtékzó habok. Két nappal később édesapja találta meg fia holttestét. Zolit hazahozták, Győrben alussza örök álmát, Korfun pedig emlékhely őrzi a hősies cselekedetet.
Húsz évvel ezelőtt szinte az egész világot megdöbbentette a fiatal férfi halála, Győrben az emberek másról sem beszéltek. Egy fiatal élet kettétört, mert segíteni szeretett volna. Belegondolni is felelőtlenség lenne, mit érezhetett a helyszínen szerelme, s persze a szülei. Minden megváltozott azon a napfényes július 29-én. Édesanyja Vali a költészetbe menekült, a versek hoztak neki minimális megnyugvást, a fájdalom azonban nem csitul. Érthető. Felfoghatatlan. S már húsz éve.
Zoli nem akart hőssé válni, csak tette, amit a szíve diktált, ami tanítottak neki: segíteni kell ott, ahol lehetősége van rá az embernek. Zoli úgy látta, ott és akkor cselekednie kell. Hozott egy döntést, amiért az életével fizetett. Ha tudta volna a következményeket, hagyta volna a halál torkában az idegeneket?! Soha nem tudjuk meg, de én merem állítani: nem! Mert a segíteni akarás, a másokért tenni akarás belénk van kódolva. Gősi Zoliban egy kicsit talán túl is adagolták. Ő így volt tökéletes, és így vált hőssé.
Ma lenne 46 éves. De már a huszonhetet sem élhette meg. A miértek 20 éve ott zakatolnak a fejekben és a szívekben. Erre enyhülést semmi sem hoz. Egy győri srác elmegy nyaralni a szerelmével Korfura, s egyszer csak – szinte a semmiből – megszakad a film. Zoli idegen országban, idegen emberekért adta az életét és vált hőssé. Legendává, akit a helyiket emlegetnek. A kis emlékműhöz friss virágot visznek s mutatják a gyerekeknek: „Ez a bácsi két idegen életét is megmentette. Őt viszont elragadta a tenger…” Egy magyar énekes Sonnie, Zolinak ajánlotta videoklipjét, azzal az üzenettel: szívből kívánja neki, hogy találjon rá újra a Tündérlányra.
Gősi Zoli példaképpé vált. Nem akart az lenni, az élet hozta így. Igazi hős, aki megmutatta milyen az igazi felebaráti szeretet, az önzetlenség. Gősi Zoli jó ember volt, talán a legjobbak közül. Mert cselekedni, mert döntést hozni. Ha kérdezhetnénk, szerintem azt mondaná: nem döntött rosszul, két embert megmentett, az élete árán is. Boldog, mert jó helyen van, örökre már. Csak néha könnyezik ott fent, mert neki sem csitul az az egy fájdalom, hogy a szeretteit azóta is szomorúnak látja…