Kevés csodálatosabb dolog van annál, mint megmenteni egy éppen csak világra jött, csöppnyi életet. És nincs nehezebb, mint amikor el kell búcsúzni egy babától. Az „Egészséges Újszülöttekért Alapítvány Kisalföld” kereken 20 éve küzd a koraszülöttekért. Orvosok, mentők és ápolók dolgoznak közösen a csöppségekért és az érintett családokért.

„Kis hősök. A koraszülöttmentésben mi magunk között így hívjuk a vártnál korábban érkező babákat. És valóban hősök, hiszen hiába születnek hátránnyal, nagy küzdők és óriási harcosok. Olyan élni akarás van bennük, ami bennünket is újra és újra ámulatba ejt” – kezdi beszélgetést dr. Szigeti Éva, az alapítvány orvos-szakmai vezetője. Évente hetven-száz mentést hajtanak végre Győr-Moson-Sopron megyében. Ha hívás érkezik, speciális mentőautó és felkészült személyzet szállítja a kicsiket biztonságban a győri koraszülöttosztályra. Többek között a koraszülöttmentők munkájának köszönhető, hogy a csecsemőhalálozások száma jelentősen csökkent hazánkban.

„A koraszülött babáknak ma már sokkal jobbak a túlélési esélyeik, mint mondjuk harminc, vagy akár csak húsz évvel ezelőtt. Mostanra nem ritka, hogy az egészen apró, akár 500 grammal született babák is szövődmények nélküli, teljes életet élhetnek felnőttként” – üzeni az érintett családoknak a szakember. „A picik az édesanyjuk után gyakran velünk találkoznak először. Néhány órára nem csupán az orvosaik és ápolóik, de a második anyukájuk is mi vagyunk. Éppen ezért ez nem szakma, sokkal inkább hivatás, és a kollégáink is így tekintenek rá. Egy elhivatott és összetartó csapat végzi ezt a munkát Győrben. Vannak nagyon nehéz pillanatok, de mindenért kárpótol bennünket, hogyha a gyermek jól van és a család boldog” – tette hozzá a doktornő.

Bakóné Rajczi Anita több mint harminc éve dolgozik a koraszülött-ellátásban. Tizenhét évesen jelentkezett ápolónak a győri kórházba. Amikor a főnöke először meglátta, hogyan vesz a kezébe egy beteg kisgyermeket, felkísérte a koraszülöttosztályra és csak annyit mondott: neked itt a helyed! „Nővérként mondom, hogy a legnehezebb pillanatok azok, amikor el kell búcsúzni egy babától. A szülők ilyenkor gyakran azt kérdezik tőlünk: most akkor meg fog halni? Erre azt szoktuk válaszolni, hogy a babájuk okos, és majd eldönti, merre akar indulni. Akar-e élni, vagy úgy érzi, hogy ez az élet számára túl sok fájdalommal járna. Nem vigasztalásul, őszintén mondjuk az anyukáknak és apukáknak, hogy az elveszített gyermekük vissza fog térni. Sokszor ugyanis tényleg ez történik. Elveszítünk egy babát, majd egy évre rá egy nagy hasú, várandós anyuka köszön ránk a kórházban: Emlékeznek rám? Nézzék csak, igazuk volt! – és rámutat a szépen kerekedő pocakjára. Aztán megszületik egy egészséges baba, amelyik pontosan ugyanolyan, mint a kistestvére volt. Leírhatatlan pillanatok ezek” – teszi hozzá az ápolónő.

A kerek, húszéves jubileum alkalmából az alapítvány évfordulós vacsorával köszönte meg a mentésben dolgozók két évtizedes munkáját. Amint az eseményen elhangzott: továbbra is számíthatnak rájuk a győriek és a megyében élők, hiszen a céljuk, egyben jelszavuk immár húsz éve változatlan: „Hogy a kicsikből nagyok lehessenek…”