Egy személyi edző a négy fal között
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. Hogyan használják fel megnövekedett szabadidejüket úgy, hogy aztán az önkéntes, netán elrendelt karanténból megerősödve térhessenek majd vissza az egyre inkább vágyott, átlagos hétköznapokba. Ők is, mi is, mindannyian. Ezúttal Magyar Gergő személyi edző, a men's physique-kategória világbajnoka meséli el, hogyan telnek a napjai.
Mit is tehetne egy otthonába kényszerült személyi edző, akinek a ketyegője a napi 12 óra munkára van kalibrálva? Nos, az első pár nap maga volt a mennyország. A mérhetetlen passzivitás zászlósaként nyomtam a kanapét, szememet nem kímélve végignéztem filmlistám összes szereplőjét, kaja, tévé, kaja, alvás, kaja, tévé és így tovább… Majd a negyedik, nyugalmi pulzussal töltött napomon már azon kaptam magam, hogy a reggeli zabom elfogyasztása közben elkezdtem számolni a rágásaim. Nem sokkal ezután a lakáson belül megtett lépések számát motyogtam magamban, majd számszerűsítettem a környék tüzelő macskáinak hormondús vernyákolásait… De volt, hogy csak kiálltam az ablakba, és az alatta elhaladó futónak javítottam ki a talajfogási technikáját.
Azt hiszem, itt volt az a pont, amikor azt mondtam: kell a rendszer az életembe! Így aztán felállítottam a saját sablonom, mely sípszóra hadrendbe állította napirendi pontjaim. A rendszer tartja egyben a napom, a lelkem, az eszem és a testem. Hivatásérzetemnél fogva heti három otthoni edzős videóval igyekszem segíteni a győri Cutler Fitness közösségi oldalainak hű követőit, és számos edzéssel, illetve táplálkozással kapcsolatos kérdésre felelek készségesen. A napi mozgás mennyiségét egy új trükkel optimalizáltam: ahányszor meghallok a tévében vagy a Youtube-n egy Győrfi Pál-videót, lenyomok húsz fekvőtámaszt.
Életem során megtapasztaltam, hogy minden helyzetben kötelesek vagyunk megtalálni azt a pozitívumot, mely a hátrányból előnyt kovácsol, és nem hagy minket lehúzni a negatív spirálba. Én speciel a megnövekedett szabadidőt próbálom hasznosan tölteni, többek között magam továbbképzésére fordítom. Újra elővettem a poros egyetemi szakirodalmakat, anatómiai tananyagokat, hogy felfrissítsem a tudásom. Bennem a stabilitás-érzet a hasznos teendők napi elvégzésével normalizálódott.
No de lássuk, konkrétan mivel telnek a napjaim! Első és legfontosabb teendőim közé sorolom az ébresztőórám visszahelyezését a kukából az éjjeli szekrényemre. 8 órakor kelek, szokásos tisztálkodási műveletek, egy tál tápláló zabpehely, félóra emésztőrendszert átmozgató hasizom fejlesztés, újabb tisztálkodás, a teljes napi kaja elkészítése, rizsszemek megszámolása, majd ebéd, egy-két óra tanulás, később barátok, családtagok telefonos zaklatása, ezután egy újabb edzés következik, majd újabb fürdés, edzős videó készítése, napi takarítás, heti egyszer bolt, és persze film, kaja, fekvés, alvás.
Unalmas, mi? Egy valami biztos. Az emberek értékrendje most íródik újra. A természet is vehet egy mély levegőt, a kapcsolatok elmélyülhetnek, az összetartás érzése erősíti a lelket. Van idő önelemzést gyakorolni, ott tart-e az ember, ahol szeretne, jó irányba sodródik-e élete kis ladikja?
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a stabilitást az életében, amely megerősíti, és könnyűszerrel átlendíti ezen a krízishelyzeten. Jó egészséget kívánok mindenkinek!
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket.