A párkapcsolati hagyományokról volt nemrég szó a Győr+ Estében. Az adásból sok érdekesség kiderült, s megtudhattuk, hogy is szerettek régen az emberek.

A legény egy faluban nőtt fel a leánnyal. Kinézte a szüreti bálon, felkérte táncolni, és miután céhlegénnyé avatták, elkezdett udvarolni neki. Kedden, csütörtökön és szombaton a családfő engedélyével ellátogatott hozzá, pár hétre rá a keresztapja segítségével megkérte a kezét, és az igen válasz után hamarosan egybe is keltek. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ilyen volt egy átlagos szerelmi történet a Rábaközben százötven évvel ezelőtt. Szép, ám sokszor fájdalmas – mondta S. Balázs Lívia néprajzkutató, aki a Győr+ Estében mesélt párkapcsolati hagyományainkról.

„Szigorú szabályoknak kellett megfelelni annak idején, hiszen minden a közösség szeme előtt történt, és akit szájára vett a falu, annak később nem sok babér termett” – fogalmazott a néprajzkutató, akinek Rábaközi paraszt dekameron címmel könyve is megjelent a témához kapcsolódóan. A gyűjtőmunkája során Lívia sok történettel találkozott, olyannal is, ahol a kiegyensúlyozott élet ellenére, elég szomorú volt az utóíz. „Tudja aranyos, megvótunk mi a férjemmel… szépen éltünk… De amikor megláttam azt a legényt, mindég feldobogott a szívem. A férjem miatt sose” – mesélte az egyik adatközlő. Szerencsés esetben azonban egymásra találtak a fiatalok, és habár mai szemmel gyorsnak tűnhet az udvarlás és az egybekelés, fontos megjegyezni, az akkori emberek szűk közösségben éltek.

„Azt hiszem, az akkori világban a tisztelet, és a hagyományok szépen körbeölelték az udvarlást, és más értékek számítottak párválasztáskor. Az is különbség, hogy akkor valahogy fontosabb volt megjavítani a dolgokat, mintsem eldobni és újat keresni” – fogalmazott a néprajzkutató, akinek a Valentin-nap kapcsán is voltak gondolatai.

A szerelmesek napját a kilencvenes években kezdték el Magyarországon is ünnepelni, ám a Bálint-naphoz kapcsolódva már jóval korábban is voltak tradíciók hazánkban. Leginkább az állatvilágban figyelhetünk meg hagyományokat, ilyenkor kezdődött a párosodás és a párosítás.

Ha a korábban olyan sokszor használt, és alkalmazott virágnyelvre fordítjuk ezeket a szimbólumokat, talán elmondhatjuk, a szerelem ünneplése nem egy nap feladata. Ha a jó galambot választottuk a miénk mellé társnak, akkor egy életen át örülhetünk a boldogságuknak. Bonbon és virágcsokrok nélkül is.