A város legösszetettebb cége, a Győr-Szol folyamatosan a lakosság látószögében, sőt a célkeresztjében áll. Ha sok a szúnyog, ha havasak az utak, ha lehullatják leveleiket a fák a temetőkben, ha omladozik valamelyik műemlékház homlokzata, ha hervadnak a parkban a virágok, ha túl hideg vagy túl meleg van a távfűtött lakásokban, akkor a felelősség mindig az önkormányzat száz százalékos tulajdonában álló közszolgáltató részvénytársaságot terheli. A hulladékszállítás már nem, azt önálló cég, a Győri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. végzi. A Győr-Szol elnök-vezérigazgatójának öt éves megbízatása lejárt, ő nem akart újra pályázni. Átalakult a társaság igazgatósága is, amelynek elnökével, Endrődi Péterrel, a polgármester kabinetfőnökével a vállalat sorsáról, jövőjéről beszélgettünk.

Tíz évvel ezelőtt, részben az akkor a helyi Fészek klubba tömörülő győri értelmiség szorgalmazására, összevonták a város önkormányzati szolgáltató cégeit. Az akkori piaci környezetben ez fontos, észszerű lépésnek látszott. Ma is az?

Az akkori körülmények között ezeknek a társaságoknak az összeolvadása gazdasági szempontból mindenképpen előnyös döntés lehetett. Most sincs olyan szándék, hogy minden áron újra darabjaira szedjük a céget, de bizonyos szerkezeti változások elkerülhetetlenek.

Kiszervezték a hulladékgazdálkodást. Erre miért volt szükség?

Azt mindenki tapasztalhatta a városban, hogy a szelektív szigetek körül borzalmas állapotok alakultak ki, gond volt a hulladékszállítással, a kitett konténerek pedig szinte kínálták a lehetőségét, hogy háztartási és más hulladékkal töltsék meg az emberek. Azt érzékeltük, hogy egyre szemetesebb a város. Jogszabályváltozások is történtek, alapvetően módosult az országos gyakorlat. A Győr-Szolnak, mint cégnek ez a tevékenység volt a leggyengébb láncszeme. Ráadásul egy olyan bonyolult konstrukcióban végezték a munkát, hogy senki nem látta át, valójában mi, mennyibe kerül, s miért, ki a felelős. Nyugodtan mondhatom, hogy a most kialakított megoldás átlátható, eredményes. Polgármester úr azt ígérte – és ez valószínűleg találkozik a lakók akaratával is -, hogy jövőre Győr a legtisztább magyar város lesz. Ezt csak egy korszerű, felelős hulladékgazdálkodással lehet elérni.

A leggyengébb láncszemet tehát ismerjük, de melyik a legerősebb? Mi a Győr-Szolnál a családi ezüst?

A távhőszolgáltatás, amelyet folyamatosan fejlesztettek, mintaszerűen üzemel. Az ágazat eredményességét és népszerűségét jól mutatja, hogy régebben a legkisebb új társasház is mindenképpen önálló fűtési rendszerben gondolkodott. Ma már épülnek olyan nagyobb társasházak is, amelyekbe eleve a távhőszolgáltatást tervezik be, mert biztonságos, megbízható, tiszta. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a távhőszolgáltatásban ne lennének teendőink. A zöld szemléletet például erősítenünk kell. Jelenleg földgázt használunk, de vizsgáljuk annak a lehetőségét, miként lehet akár partnerek bevonásával, fejlesztésekkel biogáz erőművet építeni, és az ott keletkező biogázt hasznosítani a távfűtési rendszerben.

Nyereséges a Győr-Szol?

Az elmúlt években összességében az volt. Nyilvánvalóan a tevékenység egy része nem hoz pénzügyi hasznot, vagy egyenesen veszteséget termel. De a város virágosításától, a parkok kialakításától, ápolásától nyilván nem pénzbeli nyereséget várunk, hanem az emberek jó közérzetét. A közszolgáltatás árát azonban valakinek mindig meg kell fizetni.

Önkormányzati cég esetén nyilván az önkormányzatnak. Nem volna életképes, ha piaci szereplőkkel váltanák ki a Győr-Szol különböző ágazatait?

A Győr-Szol bizonyos szegmensei megélnének a szabadpiacon, de például az egyik legfontosabb kötelezettségünk, a városüzemeltetés piaci körülmények között életképtelen volna. Az önkormányzat évente most 1 milliárd 300 millió forintot költ a városüzemeltetésre. Gazdaságosabb, biztonságosabb, felelősségteljesebb, és a lakók akaratát jobban érvényesíti, ha az önkormányzat saját cégével üzemelteti a várost.

A Győr-Szol tartós pillére, ami köré gyakorlatilag a többi tevékenység szerveződött, az ingatlanpiac, az ingatlanszolgáltatás volt. Ez az ágazat most milyen állapotban van?

A kezelt ingatlanvagyon óriási, de ezeknek egy jelentős része rossz állapotban van. Ráadásul vannak felújításra szoruló műemlék épületeink is, amelyek szakszerű rekonstrukciója közismerten nagyon költségigényes. Számítások és különböző más szempontok alapján el kell dönteni, mi a hatékonyabb: saját erőből fölújítani ezeket, s utána piaci alapon kiadni vagy eladni, és a befolyt pénzből új bérlakásokat építeni. Hiteles jövőképet csak biztos ismeretek birtokában lehet megrajzolni. Ezért kezdeményeztem, hogy egy pályázati úton kiválasztott külső társasággal a cég gazdasági, jogi és műszaki állapotát világítsuk át.

E mögött azért lehet némi gyanakvás is az előző állapotokkal szemben.

Azt gondolom, hogy hiteles irányt szabni csak akkor lehet, ha előtte objektíven meghatározzuk, hol tartunk most, mik a valódi alapok. Szükség van egy olyan műszaki leltárra is, amelyik megalapozza a jövőbeni technikai fejlesztési terveit.

Mikorra várhatóak lényeges változások az átvilágítás eredménye alapján?

Már az idén teszünk apróbb lépéseket, de az átfogóbb átszervezésekre, változtatásokra várhatóan a jövő évben kerülhet sor.

Az igazgatóságok vezetői, munkatársai hogyan fogadták az önkormányzat eddig megismert terveit, szándékait?

Nem éreztem ellenállást. Úgy érzem, elhitték az emberek, hogy nekik is az a jó, ha minél életképesebb társaságnál dolgoznak. Ehhez új szemléletre, esetenként másfajta munkamódszerekre van szükség. Talán a kölcsönös bizalomhoz az is hozzájárult, hogy sok éven át velük koptattam a cég lépcsőjét, dolgoztam osztályvezetőként, s irányítottam a Győr-Szol száz százalékos leányvállalatát, a Győr+ Médiát. Közéjük is tartozom tehát.

Miért választották el egymástól az elnöki és a vezérigazgatói funkciót?

Korábban az igazgatóságot szinte kizárólag azok alkották, akik operatív módon közreműködtek egy-egy szakterület irányításában. Tulajdonképpen igazgatósági tagként saját maguknak szabták meg a feladatokat. Ezt polgármester úr nem tartotta szerencsésnek, így más nagyvállalatok példájára az új igazgatóság tagjai nem a cég operatív munkát irányító alkalmazottjai.

Ön azért érdekes helyzetbe került. Kabinetfőnökként egy száz százalékosan önkormányzati tulajdonú társaság elnöke. Nincs érdekellentét a két funkció között?

Sőt, hatalmas lehetőségnek érzem. Én úgy képzelem el a fontosabb, stratégiai igazgatósági üléseket, hogy a város vezetői tulajdonosként legyenek jelen, éppúgy, mint a Győr-Szol szakmai irányítói. Fogalmazza meg igényeit a tulajdonos, a szakemberek pedig mondják el, hogy ezt miként lehet megvalósítani. Ez a szoros együttműködés, a tiszta beszéd vezethet tartós sikerre, közmegelégedésre elvégzett munkára. Egyébként a Győr-Szol átalakítását egy kicsit úgy látom, mint ahogy a vásárcsarnokot megújítottuk. A csarnok a helyén maradt, de teljesen megújult, komfortosabb lett, megszépült a mellette lévő játszótér és park és kiegészült a környék egy korszerű parkolóházzal. Végig együtt gondolkodott a tulajdonos és a szolgáltató vállalat. Ez egy komplex fejlesztés, amelyben nem különülnek el egymástól a különböző funkciók. Ez a valódi ereje egy sokféle tevékenységet végző vállalatnak.