Kilencszázhuszonöt éve, 1095. július 29-én halt meg I. Szent László Árpád-házi király. Koponya- ereklyéjét a Győri Egyházmegye őrzi. Halálának évfordulóján emlékezzünk meg életéről, tetteiről.

Ami nekünk, győrieknek fontos, hogy a Győri Egyházmegyei Kincstár őrzi a Szent László-hermát, a város szimbólumát. Az ereklye jelenleg a Szent László Látogató Központban (Káptalandomb 13.) tekinthető meg. A koponya-ereklyéjét egy gótikus pántokkal átfogott tokban, aranyozott ezüst fejében őrzik. 1192-ben, Szent László szentté avatásakor a nagyváradi sírból kiemelték a csontereklyéket, s a szent király koponyáját előbb egy egyszerű ereklyetartóba, majd a hermába helyezték el, és a nagyváradi székesegyházban őrizték. Az eredeti herma 1405-ben egy tűzvészben megsemmisült, az eredetileg négyágú gótikus koronát a XVII. század fordulóján alakították át barokk tízágúra. A Győrben látható ereklyetartó-másolat 1400-1425 között készült. Az Európa legszebb hermájának tartott ötvös remekmű az egyetlen hiteles árpád-házi királyábrázolásunk. A szent ereklyét Náprági Demeter erdélyi püspök hozta Győrbe, amikor győri főpásztorrá nevezték ki 1607-ben. Minden év június 27-én díszközgyűléssel, díjátadással, szentmisével és ünnepi körmenettel emlékezünk a szent királyra, valamint a családokat a Szent László napok rendezvénysorozat is várja. Sajnos ez utóbbi idén elmaradt.

László alatt élte első fénykorát a középkori magyar királyság

Nagyapja Vazul, I. (Szent) István király unokatestvére volt, akit az államalapító király megvakíttatott, hogy ne támaszthasson igényt a trónra. László 1040 körül született Béla és Richeza, II. Mieszko lengyel király lányának házasságából. 1077 tavaszán Lászlót királlyá választották, de a Szent Koronával csak 1081-ben koronázhatták meg.

Kivételes testi adottságai, hadvezéri képességei és erényes élete miatt nevezték lovagkirálynak és Isten atlétájának. Rendet teremtett a trónviszályoktól zaklatott, külső támadásoktól fenyegetett országban. Rendkívül szigorú, “vérrel írott” törvényekkel biztosította a magántulajdon védelmét, nagyobb értékű lopásért halálbüntetést, csonkítást írt elő, szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést.

Irtotta a pogány szokásokat, uralkodása alatt, 1092-ben tartották az első magyarországi zsinatot, de megakadályozta az egyház római függésbe vonását. Nevéhez fűződnek az első magyar szentté avatások: 1083-ban oltárra emeltette az államalapító, az országot keresztény hitre térítő István királyt, fiát, Imre herceget, annak tanítóját, Gellért püspököt és két zoborhegyi remetét, ami a szentté avatással volt egyenlő.

A cseh hadjárat alatt súlyosan megbetegedett, és 1095. július 29-én Nyitrán meghalt, s az általa alapított váradi székesegyházban temették el. Mivel fiúörököse nem volt, Álmost jelölte ki utódául, de a trónon végül annak bátyja, Kálmán követte. Nagyváradi sírja kegyhellyé vált, de a reformáció korában feldúlták, majd a katedrális is megsemmisült, sírhelyének feltárása még várat magára.

Mondák és legendák

Lászlót 1192-ben avatták szentté, alakja köré mondák és legendák szövődtek. A nép sokáig azt hitte, hogy a szent király “kijön” a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat és győzelemre segíti népét. Az egyik ismert legenda szerint, amikor az erdélyi Torda város közelében harcolt a kunokkal, a túlerő miatt vissza kellett vonulnia a Torockói-hegység irányába. Ekkor a király Istenhez fohászkodott és a hegy kettéhasadt, üldözői s szakadékba zuhantak. Egy másik ismert monda párviadalát írja le a magyar lányt elrabló kun vitézzel, akit a király legyőzött, a viadal a kereszténység győzelmét szimbolizálta a pogányság fölött.

Nevét számos település őrzi a Kárpát-medencében, ahogy Győrben, úgy Nagyváradon is a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket.