Győr 1944. április 13-án ismerkedett a szövetséges hatalmak bombázóival. A legfőbb célpont a Vagongyár volt, a haditermelés központja, a Botond terepjárók és a német repülők gyártója. Ebből az időszakból idéz szemelvényeket szakértő szerzőnk, Bana József főlevéltáros, kutató, történész, városi levéltár igazgató.

A legnyomasztóbb karácsonyt azonban 1944-45 telén élte át a város. Az ország minden részéből idemenekültek tizenkétezerrel növelték a lakosság létszámát. Mintegy ötezer katona tartózkodott Győrben. Ők látogatták a városi színházat, a két filmszínházat, a kávéházakat, éttermeket.

A szórakozóhelyek záróráját 21 órában állapították meg. A nyilasok tobzódásai, fosztogatásai, a vérengző szakállas báró rémtettei félelemmel töltötték el a lakosságot. A hírhedt Hain Péter detektívfelügyelő, a Gestapó ügynökének bizalmas jelentése 1945 februárjában őszintén beszámol a győri helyzetről:

„A közellátási helyzet az utóbbi hetekben nagyon leromlott. Az üzletek legnagyobb része be van zárva. A még nyitva levő kereskedésekben semmit sem lehet kapni. Ellenben a fekete piacon hihetetlen árakért majdnem minden beszerezhető. Pl. hús 30-40 pengő, bor 30-32 pengő, simphonia cigaretta darabja 2 pengő. Dohányárú az árudákban már hetek óta nem kapható. A tüzelő beszerzése is nagy nehézségekbe ütközik.”

A jelentés a honvédségről is képet ad:

„A kormány intézkedéseit a közönség csalódottan és bírálgatva fogadja. Sérelmesnek találják, hogy amikor a részben megbízhatatlannak bizonyult honvédség több ezres tömegekben lézeng, úgy a város mint az ország többi helységeiben, akkor az erődítési (sáncásás) munkálatokra a polgári lakosságot veszik igénybe, akik megfelelő ruha, cipő és élelmiszer hiányában csak a legnehezebb körülmények között tudnak eleget tenni a kötelező felhívásnak. Erősen sérelmesnek találják a fentiekkel kapcsolatban azt a kétségtelen tényt, hogy a Nemzetiszocialista Magyarországon még mindig uralkodik a protekciós rendszer és annak sajnálatos következményeként még mindig akadnak számosan olyanok, akik a nemzet totális mozgósítása idején is ki tudják vonni magukat a mindenkire egyformán kötelező áldozat vállalása alól. A múltban nagy tiszteletnek és nemzeti megbecsülésnek örvendő honvédségünket a közvélemény elítéli. Főképpen a magas rangú tisztikar idősebb része szerepel, mert meggyőződésük szerint a hadsereg bomlasztását úgy a múltban, mint a jelenben is a tisztikar fent említett részének azonnali kivizsgálásra szoruló viselkedése idézte, illetőleg idézi elő.”

„Panaszolják és kifogásolják, hogy a tisztikar a «honvédség részére» jelige alatt minden értéket, közszükségleti cikket felvásárol, de azokból tudomásuk szerint a legénység nem részesül, hanem a kincstári szállítási eszközökön elszállított közszükségleti cikkeket feketén hozzák forgalomba és így a bűncselekmények halmazát követik el. Beszélik, hogy az ingó zsidóvagyon elosztásánál is nem illő módon viselkedett a tisztikar bizonyos része, mert olyan esetek is történtek, úgy a nős, mint a barátnőiket magukkal hordozó nőtlen tisztek részéről, hogy menekültként jelentkezve, többször meg nem engedett mennyiséget szereztek be, illetőleg igényeltek a saját és az állítólagos hozzátartozóik részére. Ezeknek egy részét az után, mint felesleget többszörös áron hozzák forgalomba.”