Négy éve már, hogy életre hívtuk népszerű sorozatunkat, a Győrplusz Filmklubot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy régi magyar filmekkel szórakoztassuk a Győr+ Tv nézőit. Nincs megállás! A Jókai-bicentenáriumból mi sem maradunk ki, újra forog sorozatunk, szombaton vetítjük Gertler Viktor alkotását, Az aranyembert. A Győr+ Este műsorában a Nemzeti Filmintézet igazgatóját, Ráduly Györgyöt Farkas Mónika kérdezte.

Jókai Mór zsenialitására jó példa, hogy népszerű sorozatunkat most a regényeiből készült filmadaptációkkal töltjük meg, köszönhetően a Nemzeti Filmintézetnek.

Igen, Jókai egy óriási aranybánya, nemcsak a magyar irodalom, hanem a magyar filmművészet történetében is, sajnos ezekről a fiatalabb generáció nem sokat tud. Ez azért is van, mert a némafilmes korszakban, az 1910-es, ’20-as évek filmgyártása Magyarországon szinte teljesen feledésbe merült a ’45 utáni időszak tudatos kultúrpolitikája miatt. A Filmarchívum munkatársainak köszönhetően ebből a korszakból sikerült átmenteni, külföldről hazahozatni hetven-nyolcvan értékes alkotást. Ezek között van egy-két Jókai-feldolgozás is, például a Korda Sándor által rendezett 1918-as Az aranyember című film. Ebben a kor kiváló filmszínészei, Beregi Oszkár alakította a főszereplőt, Tímár Mihályt, de sok más korabeli filmes és színházi csillag játszik is benne. A nagyszabású, három órás mű részeit külső helyszínen vették fel, például a Vaskapunál, ami abban az időben elég ritka volt, hiszen a kezdetleges filmforgatási eszközök inkább stúdióforgatásokat tettek lehetővé. De a Korda-féle csapat vállalta a kockázatot, és a viharos Dunán forgatták le az egyik kulcsjelenetet. Nemcsak külső helyszínekben, de díszletben és kosztümökben is gazdag filmalkotásról van szó, ami hál’ Istennek fennmaradt, igaz csak másfél órányi verzió áll rendelkezésünkre.

A sorozatunk nyitódarabja az 1962-es Gertler Viktor feldolgozás. A rendező bármilyen szempontból is támaszkodott Korda korábbi alkotására?

Feljegyzéseink nincsenek erről, ugyanakkor az irodalmi művek adaptációja mindig embert próbáló feladat, hiszen pár órába kell sűríteni a több száz oldalnyi leírást, amit Jókai regényei tartalmaznak. Az első verzió a Korda-féle volt, ezt követte azaz 1936-os Gaál Béla rendezés, ami szintén nagyon izgalmas volt. Gertler ismerhette mindkét verziót, és biztos vagyok benne, hogy nagy hatással voltak rá. Kiváló színészi alakítások születtek irányításával, Béres Ilona elképesztően szuggesztív személyisége, játéka teljesen átütő erejű a filmben. Ugyanezt az intrikus női karaktert látjuk majd később a Kőszívű ember fiaiban is Várkonyi Zoltán rendezésében. Emeljük ki Pécsi Ildikót, aki ennek köszönhetően lett igazi sztár, az Egri csillagok forgatásán már úgy jelenik meg, mint egy igazi díva.

A filmrendező minden lehetőséget meg tudott ragadni, hogy visszaadja képileg is Jókai nagy ívű, látványos, romantikus történetét?

Tulajdonképpen igen, hiszen ne felejtsük el, hogy a hatvanas évekre már fantasztikusan felszerelt filmgyár működik Magyarországon, nemcsak a fővárosban, de vidéken is, Egerben vagy Kolozsváron. Olyannyira beindul a filmgyártás, hogy az exportképes alkotásaink eljutnak a világ különböző pontjaira, Japánba, az Egyesült Államokba. A korábban jól működő filmgyárakat egyesítik, létrehozzák a Mafilmet. A szakma az ’50-es évekre már olyan tapasztalatokkal bír, hogy később Gertler Viktor fantasztikus tehetségű és tapasztalattal bíró stábbal, díszlettervezőkkel dolgozik, a külső helyszínek mellett csodálatos belső tereket is láthatunk a moziban. Ugyanez a gazdagság jellemzi a Várkonyi Zoltán-féle nagyeposzokat, ezek több nagy jelenetét a filmgyárban rögzítették. Gondoljunk csak a Kárpáthy Zoltán című film pest-budai árvíz jelenetére, amikor Wesselényi Miklós menti az embereket hajón. Ezt mind a zuglói filmgyár udvarán vették föl, ahol felépítettek egy medencét, és abba rakták bele a díszleteket. Fantasztikus tehát, hogy mire volt képes a ’60-as években a magyar filmgyártás!

Ráduly György igazgatóval Farkas Mónika beszélgetett a Győr+ Este műsorában: