1968-ban Budapesten, akkor még Szerb utcai központtal, a fővárosi jogászképzés egyik épületében, egykarú intézményként alapították Győr első főiskoláját, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát, a KTMF-et. A Közlekedés-építési Kar első végzettjei, nyolcvanegyen, ötven éve, 1971. június végén államvizsgáztak, s július első napjaiban vették át üzemmérnöki diplomájukat. A közeli jövőben a ktmf-esek közül elsőként már jogosultak lesznek az aranydiploma átvételére.

A napokban 95 éves Szíjártó László, a kar akkori vezetője szerint „jókor voltunk jó emberekkel”.

– Ötvenhárom év már a történelem kis mértékének számít. Életem meghatározója lett, hogy tanulhattam. A csurgói református Csokonai Gimnázium és annak példás internátusi élete, utolsó két évem, nyári földmérők melletti munkám vezetett 1944 szeptemberében a József Nádor Műszaki Egyetem Általános Mérnök Kar hallgatói közé. Viharos hetek voltak akkor már. Megkezdődött az Egyetem nyugatra telepítése és a menekülés a háború elől. Szerencsém volt, a szülői ház védett. Egy év múlva – akkor már Budapesti Műszaki Egyetem – épen maradt termeiben, újjászervezett keretek közt ugyan, de a régi tanári aláírások mellé érdemjegyeket is lehetett szerezni. A vízépítési tagozaton 1950-ben diplomázva az a megtiszteltetés ért, hogy Jáky József nagytekintélyű professzor állásajánlata alapján a jó nevű Vasútépítés, Földművek és Talajmechanika Tanszék fiatal tanársegédje lehettem. Ebben közrejátszhatott a tanulóköri titkári két évem is. Egy év múlva az akkori Oktatásügyi Minisztériumba rendeltek, a frissen létrehozott Egyetemi Osztály előadói közé, félállással a tanszéki oktatásban maradtam. Az egyetemek sorra kaptak újabb épületeket, újabb szakokat, élen a miskolcival. A BME-ből leválasztott Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem kalandos előélete, a Szeged-Szolnok- Budapest költöztetések jó gyakorlatot adtak számomra.

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium átgondolt tervében megjelenő üzemmérnök képzés a BME–n már akkor szerepelt. A mi célunk az volt, hogy a három képzésünk már akkor indulhasson, amikor Győrben az egyetemi terület rendezése megkezdődik.

– 1971-ben a híd-, út-, vasútépítés szakos hallgatóink, friss üzemmérnökeink ezzel a diplomával hazánkban országosan elsők voltak. Kitűnően megállták helyüket a gyakorlatban.

– Nagyon jó munkatársakat találtunk Budapesten és később Győrben. Jó választás volt dr. Varga László, dr. László Sándor, Győrben dr. Szekeres Tamás és dr. Vásárhelyi Zsuzsanna. A kezdő csapat azért volt számomra nagyon fontos, mert sikerült egyetemi oktatási tapasztalattal, motivált lendülettel rendelkező fiatal kollégákat alkalmaznunk. A napi feladatok megoldásában, a gondolkodásunkban minannyian rokonok voltunk. Mindenki előtt ott állt a lehetőség, hogy megteremtse az új főiskola szellemiségét, s benne saját magát is helyzetbe hozza.

– A friss ktmf-es hallgatóink érezték, hogy az új főiskolán valami újat, s jó érvényesülést kínáló szakon tanulhatnak. A főiskola az eredeti célként is megfogalmazott módon a gyakorlat intézménye lett. A szilárd elméleti tudás mellé az akkori szakmai cégek gyakorlatának megismerése alakította a képzést.

– A Budapesti Műszaki Egyetem az induláshoz rengeteg segítséget, közreműködést adott. Kiváló kollégákat, sokféle szakmai támogatást kaptunk. A Közlekedésépítési Kar 1977-ben, a szegedi és a két budapesti tagozat áttelepülését követően költözött Győrbe, a központi kampuszra. Az építési, építészeti profil folyamatosan a Széchenyi István Egyetem tradicionális értéke.

Az interjú bővebben a Széchenyi István Egyetem öregdiák folyóiratában, a Széchenyi Alumni Magazin napokban megjelenő nyári számában olvasható.

Forrás: Széchenyi István Egyetem