Pintér István Győrben született, és néhány hazai és külföldi kanyartól eltekintve az útja mindig a megyeszékhelyre vezetett. Elmondása alapján családjában büszkén tartják számon, hogy már a nagypapája dédapja is győri volt.

Lehet, hogy a Pintér István névre még az ismerősei sem kapnák fel a fejüket, hiszen a legtöbben Jumbóként ismerik a győri alkotót. A név még nyolcéves korában ragadt rá, amikor elefántos pólóban jelent meg diáktársai előtt. Ehhez sok évvel később került egy „w”, majd megint esztendőkkel később a Stein. Így ma már az Apnoé zenekar lemezborítóján is Jumbow Stein néven szerepel. De mielőtt az Apnoéval közös jelenüket vizsgálnánk, kezdjük az elején.

Pintér István még arra is emlékszik gyermekkorából, hogy az egyik nagymamája a Kossuth utca 17., a másik pedig a 31. szám alatt lakott. Vásott kölyök volt, ezért iskolát is kellett váltania, mert nem minden pedagógus bírta a tempóját. A középiskolában aztán nagyot fordult vele a világ, mert megérintette az alkotás szele, ő pedig rálépett az addig ismeretlen útra. „Mezőgazdasági gépszerelőnek tanultam, mert nálunk a család elvárása az volt, hogy először szerezzek szakmát. Tizenöt éves lehettem, amikor elkezdtem az írás iránt érdeklődni. Próbáltam prózákat megfogalmazni, de akkor még csak az asztalfióknak írtam, és meg sem fordult a fejemben, hogy másoknak megmutassam – idézi fel a kezdeteket Jumbow Stein, aki a többséggel szemben nem versekkel kezdte. – Hamar ráébredtem, hogy jól mennek a szóvirágok, a magyar nyelv pedig tökéletes arra, hogy játsszunk vele, és olyan szavakat alkossunk, amik előtte nem léteztek. Megfogalmazhatunk úgy gondolatokat, ahogy előtte még más nem.”

Érettségi után az Apáczaira iratkozott be, ahol andragógiát tanult. Mondjuk, hogy az is egy volt az utazásai közül, hiszen még a nyolcvanas évek végén „kitanulta” a lemezlovasságot, de dolgozott rádiós szerkesztő-műsorvezetőként is. Ennek kapcsán került Budapestre, majd a fővárosban töltött két év után úgy határozott, hogy kalandját meghosszabbítva átteszi székhelyét Hollandiába. „Amszterdamban és Rotterdamban éltem, ahol épületgépészettel foglalkoztam, és kikötőben dolgoztam. Közben egy régi ismerősöm megkeresett, így Európából elindultam a tengerentúlra. Torontóban kötöttem ki, ahol fél évig laktam” – meséli a győri dalszövegíró, aki szerint utazni annyit tesz hozzá az emberhez, mint könyvtárba járni.

Ahogy az utazás kiindulópontja is Győr volt, úgy a végállomást is a megyeszékhely jelentette. Visszatérése óta az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozik, a víz pedig továbbra is lételeme. „Győrben akármerre megyek, vízbe botlom. Nemcsak ezért, de nagyon szeretem ezt a várost.”

Az elmúlt három évben az alkotói énje egyre inkább reflektorfénybe került, amit az is segített, hogy ismét egymásra találtak az Apnoé zenekar vezetőjével, Takács Gergellyel. Legutóbbi albumukon már Jumbow Stein dalszövegeinek Takács Gergely zenéi adnak szárnyat. „Ha valami érdekel, akkor fogom a csákányt és az ásót, és lemegyek a mélyére. A dalszövegírásnál még van hova ásnom, de nagyon élvezem” – mondja Jumbow Steint, aki a zenei produceri munkából is kiveszi a részét.

Jelenleg úgy érzi, hogy továbbra is Győrben van a legjobb helyen. „Több vasat tartok a tűzben, melyek közül a legforróbb egy olyan civil szellemi műhely irányítása, ami helyzetbe hozná a helyi illetőségű alkotókat. Célunk, hogy szabad szemmel is jól láthatóvá váljon, itthon is rengeteg, magas színvonalon alkotó, alkotni vágyó fiatal dolgozik azon, hogy Győr valóban a „kultúra városa” legyen.”