A nagy rohamot a karácsony előtti napokra várják az őstermelők, a kereskedők a győri vásárcsarnokban.

A nagy rohamot a karácsony előtti napokra várják az őstermelők, a kereskedők a győri vásárcsarnokban. A héten megnéztük, milyen a kínálat és a kereslet adventben, a felújított és ünnepi díszbe öltöztetett fedett piacon.

Már az elején be kell vallanom, nem járok a vásárcsarnokba, nincsenek itt kedvenc henteseim vagy őstermelőim, akiktől rendszeresen vásárolnék. Én szombatonként a Tarcsay úti piactéren szerzem be a heti szükséges vásárolnivalót, ott már megvan a jól bevált köröm. Pedig a csarnoknak több előnye is van: sok az üzlet, nagyobb a választék, több mindent beszerezhetünk egy helyen, és nem utolsósorban, teljesen mindegy, hogy 40 fok van vagy havazik, itt időjárástól függetlenül vásárolhatunk.

Kedden délelőtt sok a vevő, szinte minden korosztályból, de úgy látom, őstermelők ezen a napon kevesen vannak. Közülük néhányan tojást kínálnak 30ؘ-50 Ft között, és mézet, a vegyes virágméz üvege 1700-1900 Ft. Házi készítésű lekvárt csak egy néninél találok, 700 Ft a kis üveges hecsedli- és baracklekvár. A téli sütikhez, mint a bejglihez valókat már most, előre megvásárolhatjuk, a pucolt dió kilóját 3800-4200 Ft-ért mérik, a 25 dkg-os darált mák 650 Ft, a nem darált 450 Ft-ba kerül.

Ahogy megfigyeltem, a vásárlók ma még elsősorban a mindennapi „élelmiszer-ellátmányt” szerezik be. Krumplit 200-400 Ft, hagymát 250-350 Ft, sárgarépát 300-500 Ft, fehérrépát 800 Ft fölötti áron kínálnak kilónként. A fejes káposzta kilója 200 Ft-tól kezdődik, a savanyítotté 600 Ft-tól. A pultokon látok a mostanában nagy népszerűségnek örvendő édesburgonyát és csicsókát is. Paprikát és paradicsomot 600 Ft alatt már nem találtam.

Éppen a mandarin édessége felől érdeklődöm az egyik zöldségesstandnál, amikor megszólít egy régi ismerősöm. Marika tavaly ment nyugdíjba, és azt mondja, ő mindig keddenként jön a csarnokba, mert ilyenkor kevesen vannak, jól lehet nézelődni, és beszélgetni az árusokkal. Már integet is egy mosolygós, barna hajú eladóhölgynek, hogy megy a gyönyörű sárga tojásokért. Majd az emeletre, egy hentesre mutogatva tudatja velem, ő csakis onnan veszi a szárazkolbászt, viszont a tepertőt, a májast és a disznósajtot a szemben lévő füstölt áruk boltjában szerzi be, szerinte az sokkal finomabb. Elválunk, én pedig megtudom a zöldségárustól, hogy a narancs Görögországból ékezett és nem adhatja 500 Ft-nál olcsóbban, míg a mézédes, mag nélküli klementin kilója 600 Ft fölött van. Muszáj volt vennem belőle néhány szemet. Pedig láttam olcsóbban is mandarint, 400 forinttól már kapható, igaz, nem biztos, hogy mézédes és mag nélküli.

Itt vannak a szaloncukorárusok is, többen kínálják kimérve a fára való édességet. Az egyik kereskedőnél, ha jól számoltam, több mint harmincféle közül lehet választani, az árak 1200-tól 4000 ezer forintig terjednek kilónként. Nem állom meg, hogy ne vegyek pár szem kóstolót a limoncello-, a tojáslikőr-, a málnalikőr-, a jéger-ízesítésűből, aztán a mézeskalácsosból, a meggyes-mákosból, a citromtortásból, a fügésből, a sós-karamellásból, a narancs-fahéjasból és túrókrémesből. Sajnos Erős Pistásat itt sem lehet kapni kimérve. Az eladóhölgy azt mondja, ne sokáig töprengjek, hogy melyik ízből szeretnék többet vásárolni, hamar jöjjek vissza, mert fogytán vannak a készletek. A hazai készítők ugyanis befejezték az idei gyártást, és már a drágább, lengyel termékekből sem várható utánpótlás. Azt hiszem, nehéz lesz választanom.

Mozgólépcsővel felmegyek az emeletre, ahol a halbolt előtt hosszú sor kígyózik. Úgy látszik, mégis van, amit időben beszereznek az emberek az ünnepi asztalra. A halászlének és a rántott halnak valót valószínűleg karácsonyig még lefagyasztják. Sajnos nem tudok a bolt bejáratához férkőzni, hogy megnézzem, milyen a kínálat, mert a sorban állók csúnyán néznek rám a maszkjuk felett, hogy miért tolakszok. Szerencsére ismét összefutok Marikával, aki felvilágosít: a „bajcsiaknál” van ponty, busa és harcsa is, azt kell kifogni, hogy egészben, szeletben, vagy patkóban kapható-e éppen. Azt is megtudom tőle, hogy nagyon finom a vödrös halászléjük, nem érdemes vele otthon bajlódni.

Ha már itt vagyok, veszek is a Marika által felmagasztalt kolbászból, tepertőből, és szétnézek a pékségben is, ahol a kenyér mellett nem tudok ellenállni a karácsonyi mézes puszedlinek és a díszített habkarikáknak sem. Még jó, hogy van nálam bevásárlószatyor.

Végül a vásárlók utcájába is kimegyek. Az itteni árusoknál akár a kisebb karácsonyi ajándékokat is beszerezhetjük: sapka, sál, kesztyű, maszk, illatszerek, játékok, ruhák, cipők, édességek – érdemes körülnézi. A vásárcsarnokot elhagyva, szemem sarkából még látom, hogy Marika egy idősebb úrnak magyaráz, és vidáman mutogatok felfelé, a kolbászosstand irányába.    

Korábban írtuk:

Felfüggesztik a vásárlási idősávot?