A győri Insula Lutherana egyik meghatározó épülete a szeretetház, melynek történetébe dr. Szilvásyné Peregi Eszter avat be bennünket.

Száznegyven évvel ezelőtt a Kálvária utcában alapították első szociális intézményüket az evangélikusok. A házban két helyiségben, nemek szerint elkülönítve éltek az árvák és az öregek, akikről egy „árva-anya” gondoskodott. Később ellátásukra Pozsonyból hívtak diakonisszákat. Idővel a ház kicsinek bizonyult, újat kellett építeni. Ezt a módos győri polgár, Bálint Mihály hatvanezer koronás adománya, tízezer koronás városi hozzájárulás, valamint a gyülekezet adakozása tette lehetővé. A lelkészek pedig felajánlották a célra az Öregtemplom melletti káposztás kertjüket. 1912 márciusától a mai helyén áll az Evangélikus Szeretetház.

A történelem viharai nem múltak el felette nyomtalanul. Az első világháborúban kórházként működött, a Tanácsköztársaság alatt kisajátították, a második világháború idején egy részében hadikórházat alakítottak ki. Ezekben az években ötször kapott találatot az épület, szerencsére egyik sem bizonyult végzetesnek. A kommunista hatalom feloszlatta a szerzetesrendeket, az egyházi intézmény tovább működhetett, de a diakonisszák helyett civil dolgozókkal. A rendszerváltásig a súlyos anyagi gondokat az áldozatkész hívek adományaival sikerült leküzdeni.

Napjainkban száz idős emberről gondoskodnak az Evangélikus Szeretetházban. A bentlakásos ellátáson kívül házi segítségnyújtást és szociális étkeztetést végeznek. A hitéletről intézményi lelkész gondoskodik, ő vezeti az istentiszteleteket és a napi áhítatot.

Ottjártunkkor éppen szójáték zajlott az egyik teremben, amit teljesen megtöltöttek a lakók. A másik helységben a demenciában szenvedőkkel foglalkoztak. Egy fiatal önkéntes két idős hölggyel „ki nevet a végén”-t játszott, mellettük valaki gyöngyöt fűzött.

Szemenyei Beáta szociális munkatárs közel tíz éve dolgozik az intézményben. „Örömmel engedünk teret azoknak, akik érdeklődést mutatnak az aktív szellemi tevékenység iránt, de természetesen a többieknek is biztosítunk megfelelő elfoglaltságot. A rendszeres egyéni és csoportos gyógytorna is része programunknak éppúgy, mint a közös séták. Rejtvényfejtő csoport, olvasó- és dalkör is működik az otthonban. Utóbbi talán a legnépszerűbb a lakók körében, akik nagyon szeretnek énekelni, legyen szó magyar nótáról, operettről vagy egyházi énekekről. Aki nem tudja elhagyni a szobáját, ahhoz bemegyünk beszélgetni, felolvasni” – avat be a mindennapok történéseibe.

Dr. Scherrné Spán Katalin másfél éve költözött be az otthonba. „Jól érzem magam, örülök, hogy itt lehetek. Színvonalasak a programok, amelyeken még részt tudok venni. Sokat jelentenek számomra az istentiszteletek, gyakran átmegyek a pár lépésnyire lévő Öregtemplomba. A szemem már rossz, de lelki testvéreim vannak itt, és online is tartom a kapcsolatot az ismerőseimmel. Nem jó, ha az ember begubózik, fontos a másik felé való fordulás. Nem kíváncsiság van bennem, hanem érdeklődés, és el tudok beszélgetni a többiekkel. Úgy érzem, tartalmas az életem” – mosolyog ránk Katalin.