A táncfesztivál részeként egyedi miliőbe mutatta be Ne bánts! című előadását a Győri Balett. A 2015-ben megálmodott darab, témája okán fojtogató és frusztráló, ám segítségével egy nagyon komoly társadalmi jelenségre világít rá a társulat, mégpedig a családon belüli erőszakra.

A 17. Magyar Táncfesztivál, 7. Gyermek Táncfesztivál, valamint az első alkalommal debütáló Győri Balett Mini Fesztivál előadásai közül nehéz egyet is kiemelni. Vannak mégis olyan produkciók, melyek egészen különleges hatással vannak a közönségre. Pláne, ha egy olyan közegbe helyezik a művet, mely a drámaiságot tovább fokozza, általa pedig jön a katarzis, a döbbenet. Nyomasztó érzésekkel indultak le a Ne bánts! című darabra jegyet váltók pénteken az Árpád Parkolóház mínusz második szintjére, itt mutatta be ugyanis felújított produkcióját a Győri Balett.

A mélybe vezető lépcsőház falain gyermekrajzok sorakoztak, az alkotások a darabhoz kapcsolódóan a családon belüli erőszak témáját dolgozták fel. A szokatlan kiállítás pedig csak egyfajta bemelegítés volt, a sokk csak ezután következett. Kétszer láttam már Velekei László alkotását, tudtam mire számíthatok, most mégis könnyekkel küszködve néztem végig a darabot. És nem csak én, rajtam kívül még jó páran.

„2015-ben mikor hozzáfogtunk a Ne bántshoz tulajdonképpen beszippantott minket. Rengeteg háttérmunka, kutatás övezte, nagyon mély hatással volt mindannyiunk életére. Azóta is sokszor halljuk, hogy miért kell ezzel a témával foglalkozunk, nem ez a dolga egy balett társulatnak, hogy ilyen témát boncolgasson” – fogalmazott a Győr+ Médiának az előadás kezdetén Velekei László.

„Közben pedig azt érzem, hogy éppen ez a feladatunk, hogy nagyon erős felkiáltással, a művészetünkkel vállaljuk a segítségnyújtást. Ezt persze a tánc nyelvén csak úgy tudjuk artikulálni, ha az előadás közben erősebb hatások érik a közönséget” – tette hozzá elérzékenyülve a társulat igazgatója, a darab koreográfusa. Velekei László úgy látja, a családon belüli erőszakot nem szabadna tabuként kezelni. „Ha a figyelemfelhíváshoz az kell, hogy lehozzuk egy parkolóházba a darabot, hogy leszálljunk a mélybe, és ezáltal újra fókuszba kerüljön ez a társadalmi jelenség, akkor mi ezt megtesszük” – fogalmazott a direktor.

A sötét, betonfalakkal körülvett átmeneti színpad közelsége egészen egyedi intimitást nyújtott. Máshogy hatottak a mozdulatok, a rezdülések, a legördülő izzadságcseppek, az érintések. Ez a hatás az, ami elgondolkodtat, vajon, mi magunk mit tennénk egy ilyen helyzetben, illetve, hogyan segíthetünk másokon, ha érzékeljük környezetünkben a jelenséget.

Az előadást követően a megjelentek erre is választ kaphattak, hiszen rendhagyó módon a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak moderálásával, az alkotókkal valamint szakemberekkel is beszélgethettek az érdeklődők.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány képviseletében Stáhly Kata úgy fogalmazott, igenis fontos üzenete van a darabnak, nem kérdés a jelentősége. „Nagyon hiteles a mű, tulajdonképpen végig kísérhetjük benne a családon belüli erőszak anvivalenciáját, hiszen ezeket tipikusan olyan emberek követik el, akik közel állnak az áldozathoz. A gyerekek sérelmére elkövetett erőszak nagy része családon belül zajlik” – hívta fel a figyelmet a pszichológus. A szakember egyúttal kiemelte, hogy a szégyen és a bűntudat nagyon sokszor beleivódik a gyermekbe, saját magát teszi felelőssé a történtekért, éppen ezért ha fény derül egy ilyen esetre, az áldozat letagadja a bántalmazást. „A legjobban az véd meg minket és a gyerekeinket, ha nem tabusítunk!” – erősítette meg gondolatait Stáhly Kata.

A balett pénteken ismét bebizonyította, hogy az újítások, a formabontó elképzelések nem csak a kultúrában lehetnek értékteremtőek, segítségükkel, ha olykor csak kis léptékben is, de jobbá tehetjük a világot, a környezetünket.

TV-s szerkesztő: Ficsór Dávid