Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a 22. Győri Könyvszalonon a Kossuth-díjas operaénekesről, színészóriásról, Bede-Fazekas Csabáról szóló életrajzi könyvet. Az idén 90. születésnapját ünneplő művész előtt Werner Krisztina szeretett volna tisztelegni a tökéletesen megszerkesztett, megjelenésében is elegáns kötettel, mely kötelező olvasmány minden színházszeretőnek. Az adventi forgatagban, egy esős, de kicsit sem szomorú délelőttön találkoztunk az íróval és főszereplőjével, hogy felfejtsük a múltat és megéljük a jelent.
Tűpontosan egyszerre érkezünk, együtt parkolunk, majd közösen, egymásba karolva sétálunk fel a színház lépcsőjén. Csaba kedvesen megjegyzi: „Hölgyeim azért ennyire nem vagyok öreg”, de közben erről szó sincs, nem ezért fogjuk közre, egyszerűen csak azért, mert itt-ott nyomokat hagyott az előtte szitáló ónos eső. Pár pillanat és máris beérünk a teátrum előcsarnokába, ahol az ünnepi köntösben pompázó fenyőfa lábánál fotósunk, Peti már előkészítette a terepet, hogy a méltán ünnepelt színészről és újságíró barátjáról tökéletes képek szülessenek. Néhány kattintás és újra hárman vagyunk, forog a diktafon, és elindul a beszélgetés egy csodálatos életrajzi könyvről, melyben Kriszta kereste a Bel Canto-t, és amelyben bárki megtalálhatja a csupaszív művészt…
Kriszta a könyvbemutatón úgy fogalmaztál, hogy újságíróként egyfajta lokálpatrióta kötelességednek érezted, hogy megszülessen ez a mű. Rengeteg munka van mögötte, hogyan vágtál bele ebbe a különleges kalandba?
Werner Kriszta: Az kevés volt, hogy bennem megszületett az elhatározás, kellett ehhez Csaba beleegyezésére, hiszen egy életmű album nagyon intim műfaj. Szinte naponta találkoztunk, a Bede-Fazekas család beengedett az otthonába, kutakodtam az életükben, rám bízták a családi fotóarchívumukat, a bizalmukba fogadtak. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a kapcsolat nem most kezdődött, kazinczys gimnazistaként szinte a színházban nőttem fel, később ideszakmásodtam, ráadásul a barátságunk is hosszú évekre nyúlik vissza. Összegezve Csabának van egy művészi, nekem egy színházrajongói múltam és hivatásbéli felelősségem, ezek találkozása volt az áldás a könyvön.
Mikor mélyült el ez a barátság?
Bede-Fazekas Csaba: Kriszta kulturális újságíróként mindig nagy figyelemmel követte a pályámat, aztán volt egy közös, nagyjából kéthetes turnénk Izraelben, és akkor nagyon sokat beszélgettünk. De bevallom, mikor előállt a könyv ötletével nagyon meglepődtem, s közben borzasztó jól esett. Mégis marad valami az ember után. Persze vannak lemezek, felvételek, melyek aztán elporladnak, míg egy szép könyv a polcon időtlen-időkig megmaradhat. Duplán hallhatatlanná tett, hálás vagyok neki. Érdekes időutazás volt barangolni a múltban, felidézni a szerepeket, szerencsére imádott feleségem sokat segített nekünk abban, hogy felidézzük az emlékeket, a meghatározó pillanatokat, hisz annyi van, hogy nehéz szelektálni belőle. Közel 200 darabban, lényegében minden műfajban játszottam, ami talán nem is tűnik soknak, de mindenesetre nagyon színes és impulzív évek vannak mögöttem.
Nagy felelősség egy ünnepelt, sikeres színész-operaénekes életét összefoglalni. Érezted ennek a súlyát?
Kriszta: Abszolút. Amikor elkezdtük a munkát, akkor még nem állt össze a fejemben a végleges verzió. Voltak sarokpontok, amiket mindenképpen szerettem volna megmutatni. Végül négy pillérre építettem az albumot. Az egyikben Csaba monologizálva beszél az életéről. Ebben is vannak nagy, tagolt fejezetek, mind például a gyerekkor, a kitelepítés, hogy hogyan lett operaénekes, miként alakult meg Győrben az opera, a hazaszeretet kérdése, szerepálmai, művészi hitvallása vagy éppen a költészethez fűződő viszonya. A másik pillér a köszöntők, ezt nagyon fontosnak tartottam, hiszen Csaba személyisége okán tudtam, hogy ő maga szerényen fogalmazna magáról és a pályájáról, így meg kellett szólítanom a pályatársait, kollégáit, és kritikusokat is. A harmadik nagy merítésben összegyűjtöttem interjúkat és kritikákat, míg a negyedik szegmens egy tipikus újságírói műfaj volt, amit Szabó Béla fotóművészre alapoztam. Ő egy nagyon komoly fotósorozatot készített, több napját végig kísérte Csabának, és annyi remek életkép készített, hogy adta magát, legyen egy rész, amikor interjúzok a 90 éves Bede-Fazekas Csabával a jelenről, a mostani szerepeiről, a 11-es öltözőről és a születésnapról…
Csaba: A lényeg benne van ebben a könyvben. Egyfajta összefoglaló mozaik, azoknak szól, akik szeretik a színházat, a győri teátrumot, ahol több mint 50 éve játszom, és persze azoknak, akik kíváncsiak rám.
Végezetül beszéljünk a címről…
Kriszta: Mint szerző az volt számomra a nagy kérdés, hogy meg tudjam fejteni és körbe tudjam írni, hogy Bede-Fazekas Csaba miért Bel Canto. A magam elképzeléséből szerettem volna ezt megmutatni. A „szépének” stílusát csak kivételes nagy művészek tudják elsajátítani. Egész másként szól az-az énekes, aki a kotta hangjait énekli, és máshogy az, aki a szívéből. Csaba egy szívjó, érző ember, a kevés úriemberek egyike, aki mindent szívből csinál, éppen úgy amilyen maga a Bel Canto.
Csaba: Ezt nem tudatosan csinálom, ez a természetes. Ha egy színész felmegy a színpadra, akkor ember legyen, ilyennek születtem, így élem az életem, szívvel-lélekkel.
