Tűpontosan egyszerre érkezünk, együtt parkolunk, majd közösen, egymásba karolva sétálunk fel a színház lépcsőjén. Csaba kedvesen megjegyzi: „Hölgyeim azért ennyire nem vagyok öreg”, de közben erről szó sincs, nem ezért fogjuk közre, egyszerűen csak azért, mert itt-ott nyomokat hagyott az előtte szitáló ónos eső. Pár pillanat és máris beérünk a teátrum előcsarnokába, ahol az ünnepi … Bővebben: Keresni a Bel Canto-t, megtalálni a csupaszív embert