„Ötvenkét év, nyolcvan kötet, negyvenegy műfordításkötet, sok-sok fellépés, ezer aprócikk” – így mutatja be magát Lackfi János a Facebook-oldalán, akivel a közelgő 23. Győri Könyvszalon kapcsán készült beszélgetés.

– Lassan eltelik egy év azóta, amikor egy figyelmeztető jelet kapott „odafentről”. Vagy hívjuk filmszakadásnak?
– 2023 karácsony napján kaptam egy speciális ajándékot. A csomagolása elég ronda volt, egy komoly szívrohamba volt beletekerve. Maga az ajándék viszont egyedi és nekem szóló: az újjászületés lehetőségét kaptam. Pár órán belül a műtőben voltam, és két sztent került a szívembe. Aranyszájú Sztent Jánosnak is becézem azóta magamat. Az elmúlt egy évben meg kellett tanulnom jól szeretni magamat, sokkal könnyebben eszem, ledobtam tíz kilót, és gondosan ügyelek, hogy meglegyen a napi tízezer lépés. Ez azt is eredményezi, hogy plusz egy-másfél órát vesztettem a munkaidőmből, de nyertem arra, hogy gyalogoljak, és ezalatt imádkozzam, elmerüljek a gondolataimban. Gyakran versek is termelődnek ezalatt, meg-megállok jegyzetelni. Időközben a pincénk beázott, és a teljes, ötezer példányos könyvtáram ment a zúzóba, ronggyá penészedve. Most nagyon kevés könyvem van, nem is törekszem sokasítani, ésszel veszek egy-egy becses darabot, elajándékozom, amit nem fogok még egyszer elolvasni. Viszont van megújult dolgozószobám, kiselejteztem rengeteg dossziét, kéziratokat semmisítettem meg. Fájdalmas, de megtisztító munka, van még hátra belőle. A természet napi közelsége is elképesztő élményeket hoz, mi, átlag munkaerők csak élünk bambán a világba a kis négy fal között, míg Isten zöldmezős beruházások keretében dollármilliárdokat költ változatos virágfergeteg kialakítására. A nyulak, rókák, szarvasok, mátyásmadarak, harkályok, rozsdafarkúak és egyebek is kedves szomszédaim lettek. Saját vadasparkot üzemeltetek. Sportolni is visszamehettem, focizok, kosarazok újra, felszabadultan, hálával.

– A történetek után beszédes címet választott májusban megjelent könyvéhez: Miért engedi Isten?
– Ezek is prózalüktetésű versek, akár a #jóéjtpuszik, és igyekszem bennük úgy közelíteni az Isten-témához, ahogy az utca embere teszi nap mint nap. Nagy szájjal beszólogatunk, cibáljuk az Úr szakállát, és ő tűri. Minek a templomra villámhárító? Akkor most a hit a nagyobb vagy a tudomány? Mert ha a hit győzne, akkor úgyse csapna bele Isten kedves templomába a villám, amit szintén ő teremtett… És miért nem tesz élvédőt Isten minden késre? Ja, hogy akkor vágni se tudnánk… Vagy ha van Isten, miért nem jön ide, és tünteti el az asztalt, miért nem varázsol elő narancsot a biztonsági őr füléből, miért nem issza meg egy pohárból a zsebkendőjét, mintha konyak lenne? Lehet, hogy nem bűvészmutatvánnyal akar átverni, hanem kapcsolatot keres velünk, igazit, csendeset, bensőségeset? Meg vajon tényleg muszáj mindenkit szeretni? És ez mit jelent, csókolgassuk összevissza az utcán a szembejövőket? Vagy menjünk feleségül az esküdt ellenségünkhöz? Vagy nem ilyen képtelen marhaság, csak elég nehéz rászánni magunkat? És ha van feltámadás, akkor mi lesz a fogtömésemmel? És az Eiffel-toronnyal? És az áfával? 

Lackfi Jánossal a 23. Győri Könyvszalonon november 16-án, szombaton 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében. A teljes interjú a Győri Szalonon olvasható.