Végy egy jó helyszínt, főzz remek ételeket, és nézd, miként özönlenek az eseményedre az emberek – kis túlzással ennyire egyszerű és nagyszerű egy hallgatói bogrács program koncepciója a győri Széchenyi István Egyetemen. Az oldott hangulatú rendezvények a kötetlen szórakozás mellett kiváló terepet nyújtanak a kapcsolatépítésre is – melynek erejét jelzi, hogy egy-egy alkalomra az öregdiákok is visszatérnek nosztalgiázás gyanánt.

2019 októbere és 2022 márciusa között több mint két év telt el – pontosan ennyi idő kellett ahhoz, hogy a pandémia okozta kényszerszünetet követően újra induljanak a hallgatói bogrács-programok a Széchenyi István Egyetemen. A kihagyás miatt a mostani első- és másodévesek legfeljebb képeken találkozhattak a jelenséggel, így sokan már csak hallomásból tudhatták, milyen is volt egy ilyen rendezvény. Szerencsére idén tavasszal minden akadály elhárult az elől, hogy a Bridge terasza hétköznaponként újra megteljen élettel, ezáltal folytatódhat az országosan is egyedülálló hagyomány.

Bizony, nem túlzás, valóban unikális rendezvénytípusról van szó, amelyik a Széchenyi István Egyetem sajátja. Persze közös főzések minden egyetemen akadnak, de olyan szervezett keretek között, olyan méretekben és olyan hangulatban, mint Győrben, sehol máshol. Mindez az egyetemi campus adottságaira vezethető vissza: a kollégium, a vízpart, a zöldterület egymás közvetlen szomszédságában található – a körülmények ilyen szerencsés állásából szinte természetszerűleg következik, hogy ezek a rendezvények könnyen kivitelezhetők és a hallgatók számára is rugalmasan megközelíthetők. Fontos szerepe van a Bridge Hallgatói és Oktatói Klubnak is, amelynek udvara félévről félévre helyet biztosít a bográcsoknak.

Az intézmény műszaki múltjából következik, hogy az első ilyen bográcsokat a mérnökök kezdték el szervezni, ám rendszeressé és tömegessé a 2000-es években váltak. Idővel a naptárban megszaporodtak az efféle események, ugyanis – felismervén a hallgatói igényt –mindegyik szak (vagy kar) elkezdte szervezni a maga bográcsát. Így jutottunk el odáig, hogy az utóbbi években szeptember közepétől október végéig, illetve március közepétől május elejéig valóságos bográcsdömping alakul ki: minimum egy, de sokszor két bográcsra is sor kerül egy héten.

A bográcsok ugyan kifejezetten egy-egy szak vagy kar közösségét mobilizálják, de nem zártkörűek, bárki részt vehet rajtuk. Ennek köszönhető, hogy a bográcsok a hallgatói kapcsolatépítés és szocializáció elsődleges színterei: Ilyen kötetlen hangulatú rendezvényeken szövődik a széchenyisek családjának laza hálózata. Néha oktatókkal is találkozhatnak a hallgatók, akikkel a megszokott hivatalos kereteken kívül beszélgethetnek, tovább erősítve a tanár-diák viszonyt. A Kollégiumi Stúdió zenével is megtámogatja a bográcsokat, így előfordul, hogy az esemény vége felé közeledve spontán mulatságba csap át a program.

Ezek után meglepődik bárki, ha azt írjuk, hogy öregdiákok is előszeretettel térnek vissza egykori szakjuk bográcsára? Bőven találunk minden alkalommal olyan alumnikat, akik akár az ország másik végéből is elutaznak egy tál ételért. Portálunk az informatikusok rendezvényén járt és három volt hallgatót szóltatott meg, akik arról meséltek riporterünknek, mi hozta vissza őket Győrbe akár évek múltán is.

„Kíváncsi voltam, mi a helyzet a régi szaktársakkal, és hogy mi változott az egyetemen” – felelte érdeklődésünkre Szép Ádám, egykori mérnökinformatikus hallgató, aki mesterképzésen Bécsben folytatta tanulmányait. Megjegyezte, a bogrács a kedvenc rendezvénytípusa, mert itt mindenki megtalálja a kedvére való időtöltést: ha szeretne, szakmai eszmecserébe bonyolódhat, ehet, ihat, táncolhat, ami tetszik – erre egy bogrács mind lehetőséget ad. „Az emberek vágynak a személyes találkozásokra, egy ilyen rendezvény pedig erre jó alkalom lehet. Itt ráadásul ugyanolyan emberek vannak, mint én, hasonlóan gondolkodunk, hasonló dolgok foglalkoztatnak, ez nekem nagyon fontos” – ecsetelte.

Nemes Tamás idén februárban végzett az egyetem mérnökinformatikus alapszakán, azóta az Audi Hungaria kötelékében dolgozik, mint junior IT szolgáltatásfelelős. Úgy véli, még nem szakadt ki teljesen az egyetemi közegből, ezért teljesen természetes, hogy visszajött egykori szaktársai közé. „A korlátozások miatt régóta nem volt szerencsém egy jó szakbográcshoz, így mindenképp szerettem volna jönni. Találkoztam olyan kollégákkal is, akivel most ismerkedtem meg és kiderült, hogy van közös érintettség munka és szakmai érdeklődés terén is. A kapcsolatbővítés szempontjából ideális egy ilyen rendezvény” – fogalmazott.

Előző megszólalóinkhoz képest Rózsa Balázs kakukktojás, hiszen közlekedésmérnökként szerzett diplomát, személye mégis jól példázza, hogy mit jelent fiatal alumniként eleven kapcsolatot ápolni az egyetemi közösséggel. Balázs Budapesten helyezkedett el, másfél éve a MÁV-HÉV Zrt. munkatársa, de ebben a félévben már sokadik ízben jelent meg Győrben különböző rendezvényeken, a bográcsok miatt pedig újabban szinte hetente tűnik fel a campuson. „Régebben is ott voltam mindenhol, csak most kicsit messzebbről és ritkábban járok, de egyébként semmi sem változott. Munkaidő után jövök vonattal, itt alszom, másnap reggel megyek vissza. Megéri a fáradtságot” – jelentette ki mosolyogva.

Az idei szezon jó pár tematikus eseményt is tartogatott: voltak, akik retro bográcsot szerveztek, mások a nyarat (és a strandolást) idézték meg, a legutolsó, záró alkalommal pedig egy hamisítatlan falusi búcsút tartottak a Bridge udvarán céllövöldével, kakasnyalókával, vattacukorral – épp, hogy csak körhintát nem állítottak fel. Folytatás szeptemberben!

Forrás: SZE