Március 15-én, nemzeti ünnepünkön vette kezdetét az idei Könnyező Szűzanya-búcsú a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A zarándokok és a helyi hívek rózsafüzér imádsággal hangolódtak a lelki zarándoklatot megnyitó szentmisére, amelynek főcelebránsa és szónoka Reisner Ferenc általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora volt – áll a Győri Egyházmegye honlapján.

„Az idei búcsú különlegessége, hogy a remény szentévében ünnepelhetjük – köszöntötte az egybegyűlteket a Győri Egyházmegye általános püspöki helynöke. – A jövő kiszámíthatatlansága ugyan félelmet, csüggedést kelthet bennünk, de tekintsünk a Boldogságos Szűz Máriára, ő szeretettel és derűvel viszonozza tekintetünket, reménnyel tölti el szívünket.  „…a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,3–5)” – idézte Szent Pál apostol tanítását Reisner Ferenc atya.

A reményhez szorosan kötődő erény a türelem. Tele van az életünk türelmetlenséggel, idegeskedéssel, szétzilálja emberi kapcsolatainkat, rányomja bélyegét mindennapjainkra. Isten azonban türelmes hozzánk: Mária ezt tükrözi felénk magatartásával, szeretetteljes mosolyával. A remény útján haladva erőt adó megállókra van szükségünk, egy ilyen alkalom a ma este is. Ezek táplálják és erősítik belső reménységünket, belső világunkat. A zarándok azért indul útnak, hogy élete legmélyebb összefüggéseit meglássa és feltárja saját maga előtt. Az elcsendesedésben és az erőfeszítésekben a lényegre koncentrálunk. A remény első jele és ajándéka a béke. Mert ha ebben a reményteljes zarándoklatban, ebben a reményteljes belső csendben odafigyelünk a Jóistenre, akkor egy idő után zaklatott életünk hullámverései is elcsitulnak, béke költözik a szívünkbe, és ez belső kiegyensúlyozottságot, belső megnyugvást ajándékoz számunkra.  

Mária szeretné a békét előmozdítani a szívünkben. A remény jeleit kell megmutatnunk embertársainknak, különösen a betegeknek, az időseknek, szegény testvéreinknek, a fiataloknak, akik még távol vannak a kegyelem forrásától, a Jóisten kegyelmi adományaitól. A remény legfőbb tanúja Isten anyja, a Boldogságos Szűz Mária. Valahányszor Fiára tekint, mint minden édesanya, Fia jövőjére gondol. Szívébe vésődtek azok a szavak, amelyeket Simeon intézett hozzá a templomban: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai” (Lk 2,34–35). A kereszt lábánál, amikor látta az ártatlan Jézust szenvedni, meghalni gyötrelmek és fájdalmak között, megismételte a maga igenjét, amit egykor Názáretben kimondott. S anélkül ismétli meg ezt az igent, hogy elveszítette volna Istenbe vetett reményét és bizalmát. Közreműködött annak beteljesedésében, amiről Fia tanított. Hallottuk a mai evangéliumban, hogy Jézus a Tábor hegyén még Mózessel és Illéssel is saját szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél (vö. Lk 9,28b–36). A szenvedés, a halál, az elvesztés jelen van az életünkben. Lépten-nyomon megtapasztaljuk életünk végességét, s ennek következtében bizonytalanság tölti el szívünket. Mária szeretné belső sebeinket anyai szeretetével ápolni, gyógyítani. A szeretetből vállalt fájdalmas gyötrődésben lett ő a mi anyánk, és lett reményünknek az anyja.  

A Boldogságos Szűz Máriával már optimistán tekinthetünk Fiára, Jézus Krisztusra, aki értünk vállalta a szenvedést, értünk vállalta a halált, hogy felragyogtassa számunkra az új életet. Nem véletlen, hogy a népi jámborság ma is a tenger csillagaként emlegeti a Boldogságos Szűz Máriát: az élet viharos viszontagságai között is számíthatunk anyai segítségére. A Boldogságos Szűz Mária Jézusra, az új élet szerzőjére és ajándékozójára szeretné irányítani figyelmünket. Ő életünk biztos horgonya Isten mellett. A hullámok nem sodorhatnak el, ha képesek vagyunk lehorgonyozni a kegyelem reményében. Mária reményt keltő tekintetében tisztítsuk meg életünket, lelkünket, általa legyünk a remény emberei a világ előtt – fogalmazta meg bátorítását prédikációja zárásaként Reisner Ferenc atya.  

A szentmise végén a paptestvérek és a hívek Veres András megyéspüspök vezetésével imádkoztak a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt. A hívek a szentmisét követően kifejezték tiszteletüket az előtt az ezüst ereklyetartóban őrzött kendő előtt, amellyel a kegyképen ábrázolt Szűzanya véres könnyeit felitatták 1697. március 17-én. Az este Mária-köszöntővel, szentségimádással, élő és elhunyt zarándokokért bemutatott szentmisével, majd egész éjszakás virrasztással folytatódott.  

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóiroda