Kun Szilviával, a Magyar Vöröskereszt megyei igazgatójával beszélgettünk.

Hogyan változtatta meg 2022-ben mindennapjaikat a menekültáradat?

Az elmúlt évet kitörésének első pillanatától meghatározta az ukrajnai háborús konfliktus, s ez a mai napig így van. Vannak dolgok, amiket lehet előre tervezni, másokat közben felülír az élet. A Magyar Vöröskeresztnek a feladata a menedékesek, menekültek életének a segítése, s egy hosszú távú stratégia kialakítása. Az első napokban még csak adományokkal, élelmiszerosztással, meleg ebéddel, gyógyszerekkel voltunk jelen az életükben a győri tornacsarnokban. Március 9-én már a Zrínyi utcai befogadóhelyre kerültek, amit a város bérelt és a Vöröskereszt üzemeltetett. Ettől kezdve 0-24 órában ott voltunk velük, ami nagyon nagy szervezést, munkát, logisztikát jelentett, hiszen szinte a semmiből jött létre. Ebben az óriási munkában együttműködtünk a Máltai Szeretetszolgálattal és a Karitásszal. Rengeteg feladat volt, az egészségügyi ellátás megszervezésétől kezdve, az ebédeltetésen át a gyerekekkel való foglalkozásig. Utóbbi egyben a felzárkóztatásukat, iskolára való felkészítésüket is jelentette, hiszen áprilistól már a Tankerület közreműködésével indulhatott a tanítás. Közben minden nap újabb és újabb megoldásra váró probléma adódott, alighogy megoldottuk az egyiket, jött a másik. S aztán ősszel végre kiköltöztettük az utolsó családot is az általunk bérelt ingatlanokba, Győrbe, illetve a város környékére. Ezek a családok bekapcsolódtak egy integrációs programba, melynek keretében többek között magyar nyelvtanfolyamra, illetve házi beteggondozó tanfolyamra járnak, zajlik a gyermekek felzárkóztatása. A felnőtteknek sikerült munkát vállalni, mára mindegyikük dolgozik. Szükség esetén rendelkezésükre áll egy pszichológus és jogi tanácsadást is biztosítunk nekik, egy keresőszolgálatos munkatársunk pedig a családegyesítésben segíti őket.

Közben egész évben végezték a véradások szervezését. Milyen sikerrel?

Természetesen a menekültek ellátása mellett nem maradhattak el az egyéb feladataink sem. A legfontosabb talán a véradásszervezés. Ebben országos összesítésben 107 százalékkal az élen áll a Győr-Moson-Sopron vármegyei Vöröskereszt. Ez majdnem harmincezer véradót jelent, amiből csak a győriek tizenegyezren nyújtották karjukat az elmúlt évben. A Magyar Vöröskereszt egyébként a véradás szervezésének a rendszergazdája, az Országos Vérellátó Szolgálat pedig a szakmai lebonyolítója. Én úgy gondolom, hogy a legszebb, legemberibb és legfontosabb része a munkánknak a véradás szervezése, mert ezzel a beteg emberek gyógyulását segítjük elő. Nem véletlen, hogy világviszonylatban is ez áll a tevékenységünk középpontjában.

Milyen egyéb programjaik vannak?

Az irodáinkban, iskolákban, munkahelyeken, közösségi programokon elsősegélynyújtásra való felkészítést tartunk minősített oktatókkal, korszerű eszközökkel és egyben folyamatosan vizsgáztatunk is.

Nemcsak évi néhány alkalommal, hanem rendszeresen élelmiszerosztással támogatjuk a nélkülözőket, ha valaki nehéz élethelyzetbe kerül, akkor itt biztosan azonnal tudunk rá reagálni.

Jótékonysági alapunkból a 18 éven aluli, tartós betegséggel élőket tudjuk anyagi támogatással segíteni. Nyáron számos tábort szervezünk a nehéz sorsú, és menekült gyermekeknek.

Önkéntes képzéseink, ifjúsági programjaink, Biztos Kezdet Gyerekházaink felzárkóztató programjai, véradóünnepségek folyamatosan zajlanak a megye egész területén.

Idén mit szeretnének megvalósítani?

Először mint mindenki más, túlélni az energiaválságot, közben pedig folytatjuk a megkezdett munkát. Első negyedéves tervünk egy rekreációs központ létrehozása, hogy önkénteseink, munkatársaink valamint a támogatottak is feltöltődhessenek. Egyébként egy nemzetközi program keretében folyamatos képzéseket, pszichoszociális és mentális tanácsadást biztosítunk, önkénteseinknek és kollégáinknak angol és magyar nyelven is. Győrben vásároltunk egy raktárépületet, melynek jelenleg zajlik a felújítása.

A főállású munkatársak mellett sok-sok önkéntessel végzik a munkájukat, ez nem kis dolog…

Nagyon büszke vagyok az önkéntes bázisunkra, hiszen nélkülük nem tudnánk ilyen eredményeket elérni. S ami óriási szó a mai világban, az a kitartásuk. Persze vannak érdeklődők, akikre jellemző a hirtelen fellángolás, aztán gyorsan lelohad a lelkesedésük. Ám aki komolyan gondolja, mert belülről hajtja valami különleges erő, az általában hosszú időre elköteleződik. Az utánpótlásról pedig az ifjúsági tagozatunk gondoskodik. Nem könnyű megszólítani a fiatalokat, meg kell szelídíteni őket, hogy érzékenyek legyenek a téma iránt, tudjanak alkotni és az elért eredményeiknek örülni.