Mosolits Lászlóné, az Oktatási Hivatal Győri Pedagógiai Oktatási Központjának nyugállományú főtanácsosa a közelmúltban Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át szakmai tevékenysége elismeréséül. A díjat Némethné Fülöp Terézia, a hivatal főosztályvezetője adta át a kitüntetettnek.

A rövid hír mögött gazdag életpálya bontakozik ki. Mosolits Lászlóné Ildikó orosz-történelem szakos tanárként a Kossuth Lajos Általános Iskolában kezdett tanítani, majd 2003-tól a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézetben, 2015-től pedig az OH Győri Pedagógiai Oktatási Központjában dolgozott. 

Az Ön tapasztalatai alapján mi a leglényegesebb kritérium egy iskola működését tekintve?

A szakmai szolgáltatás felől tekintve, a legfontosabb a vezető személye. Tőle függ, hogyan irányítja a tantestületet,  mit tart fontosnak, mennyire nyitott az innovációk irányába, milyen az információmegosztás az intézményben, mennyire tudja az egységet megteremteni. Ha a nevelőtestületben nincs egység és következetesség, a gyermekek kihasználják ezt a helyzetet. A pedagógus önmagában egy autonóm, értelmiségi személyiség, de a nevelést tekintve az iskola egysége a legfontosabb. 

Gyakran elhangzik, hogy a gyermekek túlterheltek, mert hatalmas az a tananyagmennyiség, amit el kellene sajátítaniuk. Mi erről a véleménye?

A kerettanterv pontosan meghatározza a tanításra szánt tananyagtartalmat, csak abban nem ad útmutatót, hogy mi az a minimum, ami a gyermek számára szükséges a következő évfolyamba lépéshez. S ezért a „mindent mindenkinek megtanítunk” elvét vallják a pedagógusok. Itt pedig beigazolódik a közmondás igazsága: aki sokat markol, keveset fog. Véleményem szerint az alapok a legfontosabbak, abból nem engedhetünk, egyébként pedig a gyermek az, aki meghatározza, hogy mennyi tananyagot bír el. Tehát, a tanárnak  differenciálni kell, ez az ő szakmai kompetenciája.

A legfontosabb arra megtanítani a gyermekeket, hogyan kell tanulni. S ez tantárgyanként más és más, erre időt kell fordítani a szaktanároknak. Van olyan iskola, ahol külön tantárgyként jelenik meg a tanulás tanítása. Kiemelten fontos  a tanulói motiváció folyamatos fejlesztése. Erre nagyon jók a különböző projekt feladatokat. Amikor csoportban dolgoznak a diákok, igyekeznek mindent beleadni, mert egymás előtt is szeretnének bizonyítani. 

Mit tanácsolna a szülőknek?

Azt, hogy bátran kérdezzenek a pedagógustól. Persze ne hétvégén kérdezzük meg, hogy mennyit gyakoroljunk a gyerekkel. Rendszeresen vegyenek részt a fogadó órákon, nyílt napokon. S lehetőség szerint segítsék a tanulásban a gyereket, hiszen a napközi vagy a tanulószoba nem biztos, hogy elég a felkészüléshez. Néhány iskolában az első osztályos kicsik mellett az első héten ott lehetnek a szülők. Ezt nagyon jó gyakorlatnak tartom, hiszen így a szülő is látja mik az elvárások, s ebben ő hogyan tudja segíteni a gyermekét. Ugyanakkor a szülő és az iskola közötti kapcsolat kialakításában is nagyon jó alap.