Kokas Éva, a Generációk Művelődési Háza igazgatója több évtizedes, kiemelkedő szakmai tudással és elhivatottsággal végzett intézményvezetői és művelődésszervezői tevékenysége elismeréseként vehette át a Szent László-díjat.
– Kokas Évi, te egy fogalom vagy, talán nincs is olyan győri család, aki ne ismerne. Szerinted minek köszönhető a népszerűséged?
– Az elmúlt 38 évemnek, amelyből 30 éve igazgatója vagyok a Generációk Házának. Azt szoktam mondani és így is cselekszem: „ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz érni, keress társakat.” A hosszú évek alatt mindig jó társaim voltak. Első munkatársaim, barátaim között említhetem Janszky Andreát, aki sajnos már nincs közöttünk, harmincöt évvel ezelőtt együtt indítottuk a vándortáborokat. Csodálatos volt vele dolgozni!
Minden korszaknak megvoltak a programjai, amelyek közül jó pár még ma is virágzik. A korábbi vándortáborosok immár a gyerekeiket hozzák az építő játszótér táborunkba, ami már tízéves, és a nyár legnagyobb eseménye. A 25 évvel ezelőtti kollégáimmal kezdtük el a Hímes tojás napját szervezni, a 20 évvel ezelőtti munkatársaimmal meg a szavalóversenyeket, ezek mára már jól bejáratott, népszerű eseményeink.
Az elmúlt években felélesztettük a Kisfaludy-napokat, ahol a középiskolások mutathatják meg magukat, a tehetségüket, és igen népszerű, hiszen egyre többen jelentkeznek, mi pedig újabb és újabb kategóriákat hirdetünk meg. És természetesen mindig vannak új dolgok is.
Az elmúlt 15 évben több mint 100 millió forintot nyertünk különféle hazai és európai uniós pályázatokon. Mindezt jobbító, előremutató szándékkal tettük. Kreativitásban és ötletekben nincs hiány, jelenleg is lelkes, elhivatott kollégáim vannak, akikkel naponta inspiráljuk egymást újabb és újabb feladatokra. Imádok velük dolgozni. Most is kint vannak az építő játszótér táborban három héten át, heti 120 gyerekkel. A titok az, hogy ezt mi is imádjuk! Szívvel-lélekkel csináljuk, ez a kulcsa mindennek!
– Az elmúlt közel négy évtizedből mire emlékszel jó szívvel?
– Mindenre. Mára olyan kapcsolati tőkével rendelkezem, ami által igazán jól működtethető a ház, ami korábban Gyermekek Háza volt, mára pedig Generációk Művelődési Háza lett. Az új név lefedi látogatóink körét. Korábban, amikor a szülők, a nagyszülők hozták a gyerekeket a szakkörökre, kiderült, ők is szeretnének jógázni, kerámiázni. Így indultak a kézműves foglalkozások felnőtteknek is, mint például 25 éve a kosárfonás, majd a gyöngyékszer-készítés is. Én magam mindkettőt művelem, utóbbiban annyira elmélyedtem, hogy már kiállításaim is voltak. Minden szakkört, kézművességet kipróbálok, legkedvesebb ezek közül a már említetteken kívül a scrapbook, az emlékkönyv-készítés.
Inspirál bennünket az is, hogy most a generációkkal foglalkozunk, nagyon lelkesek a nyugdíjasok, szívesen részt vesznek a senior táncfoglalkozásokon, a nyugdíjasklubok programjain.
Igazi álommeló a mi munkánk!
– Szent László-díjas lettél és nemrégiben neveztek ki újabb öt évre igazgatónak. Milyen terveid vannak a következő időszakra?
– A következő öt évben az a legfontosabb számomra, hogy a gyönyörűen, praktikusan felújított épületünket újabbnál újabb programokkal töltsük meg és élvezzük ki a ház adta lehetőségeket. A múlt héten például elindítottuk a lefedett, megújult udvarunkban a „Valami új” koncertsorozatot, amely első alkalommal máris telt házat vonzott. Az sem titok, hogy nagy segítségünkre van az önkormányzat, hiszen ha jó dolgokat találunk ki, a forrást is megkapjuk hozzá.
– Te is gyakorlatilag 24 órában dolgozol, este, hétvégén, ünnepnap is elérhető vagy, megoldod a felmerülő problémákat. Mit csinálsz a szabadidődben, már ha van ilyen?
– Igen, tényleg szinte 24 órában elérhető vagyok, igazán megnyugodni, kikapcsolni a mindennapos feladatokból akkor tudok, amikor augusztus végén két hétre bezár a ház. A magánéletemben imádok utazni, szeretek a családommal, a barátaimmal lenni.