Az „Őseim földje" című könyv születésének körülményeiről hallhattak azok, akik szeptember 20-án ellátogattak az MCC győri képzési központjába, ahol ezen témakörökről a könyv szerzőjével, Boris Kálnokyval Lázár Zoltán másodéves egyetemi hallgatónk beszélgetett.
Néhány hónapja jelent meg az MCC Press gondozásában Boris Kálnoky Őseim földje című családtörténeti könyve. E mű irodalmi érzékenységgel fejti ki a Kálnoky család tatárjárástól kezdődő erdélyi jelenlétét, bemutatja a századok során szerzett birtokok kiterjedését és sorsát, valamint azt a közösségformáló és országépítő szerepkört, melyet a Kálnokyak a történelem során Erdélyért és tágabb értelemben a magyar hazáért végeztek. A könyv részletesen bemutatja a grófi családnak azon 20. századi megpróbáltatásait, melyeket az erdélyi nemességnek kollektívan át kellett élnie előbb az 1918-20-as impériumváltásnak, majd pedig az 1945-ös román kommunista fordulatnak köszönhetően. Zabrálás, jogfosztás, kollektivizálás, száműzetés, majd évtizedekig tartó emigráció. Csupán néhány fogalom, melyekkel a Kálnoky család is szembesült és melyek átélését és leküzdését követően csak az 1990-es politikai rendszerváltás idején tudtak visszatérni az ősi birtokra és családi fészekbe a háromszéki Miklósvárra. A Kálnoky család eme izgalmas történetéről és meghatározó történelmi szerepköréről, valamint az Őseim földje című könyv születésének körülményeiről hallhattak azok, akik szeptember 20-án ellátogattak az MCC győri képzési központjába, ahol ezen témakörökről a könyv szerzőjével, Boris Kálnokyval Lázár Zoltán másodéves egyetemi hallgatónk beszélgetett.
A Kálnoky család történetének kezdete egészen a tatárjárás idejére repíti vissza az olvasót, amikor is IV. Béla király szolgálatában részt vesznek a székelyek mai lakóhelyükre történő letelepítésében. Később felbukkannak a török kor idején, grófi rangot kapnak a 17. század derekán I. Lipót császártól, majd tevékenyen részt vesznek Erdély politikai és társadalmi életében, valamint gondjukat viselik a rájuk bízott földműves székely családoknak. Az első világháborút követően a román impériumváltás következményeként, majd pedig az 1945-ös kommunista hatalomátvétel folytán a család előbb fokozatosan elveszítette birtokait, javadalmait, majd pedig azokat az egzisztenciális- és létfeltételeket, melyek nélkül egy erdélyi, grófi család nem tudta tovább saját életét biztonságban tudni szülőföldjén.
A több mint négy évtizedig tartó kényszerű emigrációt követően tudott a család visszatérni az ősi családi birtokra Miklósvárra, ahol a rendszerváltást követő szabad légkörben kezdte el megtervezni, majd fokozatosan felépíteni újra saját életét. A szerző kitért a könyv győri vonatkozására is, mely részletek Kálnoky Hugónak a második világháború utolsó napjaiban íródott naplójából származnak és melyek az 1945 márciusi vészterhes napokba kalauzolják az olvasót. Kálnoky Hugó a győri püspök, báró Apor Vilmos oltalmát élvezte azokban a napokban, amikor a szovjet katonák nők után kutatva több ízben betörtek a püspökvár pincéjébe és ott volt március 30-án a püspök mellett, amikor az a szovjet tiszt által leadott, a vértanúságát megtestesítő lövéseket kapta.
Az MCC győri központja hétről hétre kínál izgalmas szakmai programokat az érdeklődők számára. A következő előadás 2023. szeptember 25-én 17:30-kor lesz: „Willkommenskultur” Németországban: Hatás és tanulságok címmel, melyet Prof. Dr. Oliver W. Lembcke politológus, a bochumi Ruhr Egyetem oktatója fog tartani. Erre az eseményre is szeretettel várják az érdeklődőket.
Forrás: MCC Győri Képzési Központ