Feltámadt a magyar közönségfilm gyártás – vallják kritikusok a hetekkel ezelőtt debütált Együtt kezdtük című produkció kapcsán, melyben az egyik főszereplőt a győri születésű Kövesi Zsombor alakítja. A filmvásznon is ösztönösen őszinte tehetséget kérdeztük múltról, jelenről, s jövőről.

Győrből indult a karriered, hiszen szülővárosodban ismerkedtél meg ezzel a hivatással. Miért vonzott a színészi pálya?

Kövesi Zsombor: Korábban egyáltalán nem érdekelt. Aztán mikor a húgom elkezdett színjátszókörbe járni, akkor úgy gondoltam, hogy nekem is kell valami új az életemben. Tartottam tőle, azt gondoltam nincs közöm a színházhoz, a színészi pályához, és éppen ettől a kihívástól volt annyira izgalmas, annyira vonzó. Jó visszajelzéseket kaptam, jó érzés volt végre átélni azt, hogy valamiben én is jó vagyok! Győrbe egyébként gyakran hazajárok, a szüleimhez és a testvéreimhez, de a húgom például – aki miatt színész lettem – ugyancsak ezt a pályát választotta, így ez már egy családi történet…

Az élet igazolt a döntésedben, hiszen 2017-2022 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója voltál, sőt, 2022-től már a Vígszínház tagjaként számos darabban láthat a közönség. Hogy érzed magad a társulatnál?

K.Zs.: Nagyon jól érzem magam, nagyon sok érdekes emberrel megismerkedhettem. Mint minden szakmának úgy a színészetnek is vannak sajátosságai amiket meg lehet unni, de mi egyáltalán nem unatkozunk. És valószínű, hogy az én furcsaságaimat is ez a közösség kezeli a legjobban. Vannak színészek akik csendesebbek, olvasnak a sarokban, és vannak, akik extrovertáltabbak, szórakoztatóak, hangosabbak. Én ez utóbbihoz tartozom azt hiszem, de persze ez nem fekete és fehér, nem lehet a két típus között határt húzni.

Klasszikus kérdés: színház vagy film?

K.Zs.: Ha választanom kell akkor színház. Szívesen forgatok is persze, de jelenleg Magyarországon nem készül annyi produkció. Mind a kettő teljesen másfajta színészetet követel. A színházat a katarzis miatt imádom, a fellépés ad egy irányt az ember életében, van mire készülni, általa kiépül egy rendszer.

A békeidő és A tanár után a legújabb filmes szereped, az Együtt kezdtük című romantikus komédia egyik karaktere. A film – augusztusi bemutatóját követően – nagyon jó kritikákat kapott, volt aki úgy fogalmazott, feltámadt a magyar közönségfilm gyártás. Hogy vélekedsz erről?

K.Zs.: Szeretném így érezni. De nehéz ebben állást foglalni, hiszen én nem úgy nézem a filmet, mint a közönség. Magamat sem látom objektíven, hisz túlságosan hiú vagyok, azt figyelem, hogy mit csinálok és azt, hogy mit csinálnak a kollégáim. Azt viszont tudom, hogy maga a forgatás nagyon jó hangulatban, családias környezetben telt, megkedveltük egymást, az egész stáb közel áll a szívemhez. Tulajdonképpen egy nyaralással egybekötött munkának nevezném, amúgy sem szeretek úgy nyaralni, hogy nem csinálok semmit.

Olyan színészekkel dolgozhattál együtt a filmben mint például Péterfy Bori vagy Mucsi Zoltán. Milyen volt a közös munka?

K.Zs.: Szenzációs. Borival csak egy napot forgattunk együtt, de nagyon élveztem. Mucsi Zoltánnal viszont rengeteget. Az életben is nagyon megkedveltük egymást, nagyon jó szakember, kedves, nyugodt és intelligens, nem mellesleg pedig nagyon figyelmes, sokat tanulhat tőle az ember. A stábbal amúgy sokat próbáltunk, készültünk azért, hogy összeszokjunk, ezért például különböző improvizációs gyakorlatokat is végeztünk.

Hogy látod a jövődet, ne menjünk messzire, mondjuk az elkövetkezendő 5 évet?

K.Zs.: Nem szeretek a jövőn gondolkozni. Lehet, hogy ez egy nagyon rossz tulajdonság, de most rengeteg teendőm van a Vígszínházban és minden erőmmel erre koncentrálok. Elég labilis ma a színészpálya, de bevallom enélkül nem tudnék élni, hisz ez kell ahhoz, hogy az energiámat levezessem. Ez a hivatásom. Ha rossz kedvem van, de közben megtalál egy feladat, akkor azonnal talpra állok. Így 5 év múlva is itt, ebben a közegben látom magam. Nyilván forgatnék is sokat, akár külföldön is, ha kell akkor itt vagyok, mindenre készen állok…