Nemrégiben tartotta idei vándorgyűlését a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, ahol átadták „Az év fiatal könyvtárosa” díjat. A Kovács Máté Alapítvány különdíját idén Farkas Renáta, a győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár munkatársa vehette át.

Farkas Renáta 2014 óta dolgozik a Széchenyi István Egyetemen. Végzettségét tekintve informatikus könyvtáros, majd mesterképzését üzleti információmenedzser szakirányon fejezte be. Az Egyetemi Könyvtár és Levéltárban (EKL) eleinte elektronikus tananyagok, könyvek feldolgozásával és egyetemi repozitóriummal foglalkozott. Jelenleg az Állományalakító- és feldolgozó osztály munkáját koordinálja, de részt vesz az oktatás- és kutatástámogató folyamatokban, a könyvtári minőségbiztosításban, a rendezvényszervezésben. Könyvtári munkája mellett pedig, az egyetemi Ranking csoport (felsőoktatási rangsorelemzés) tevékenységét is irányítja. A különdíjat ért nyertes pályamunkája címe: A könyvtár új útjai: Merre tovább könyvtárosként?

Arra a kérdésre, hogyan látja a könyvtáros szakma jövőjét, Farkas Renáta elmondta: „A könyvtáros szakmát legtöbben azok választják, akik elhivatottnak érzik magukat. A szakma jövője szempontjából találóbb az elnevezés, ha információs szakemberekről, információmenedzserekről beszélünk. A technológiai fejlődés következtében a folyamatos változásra, fejlődésre nyitottnak kell lenni.” Az egyetemi könyvtáraknak mindemellett sajátos szempontoknak is meg kell felelnie. Ezzel kapcsolatban kifejtette: „Az egyetemi könyvtárak speciálisabb felhasználói réteg számára nyújtanak információkat, segítséget. Ennek a könyvtártípusnak a kutatókat, oktatókat, hallgatókat kell támogatnia többek között elektronikus, nyomtatott dokumentumokkal, adatbázisokkal, szaktájékoztatással, információkeresési technikákkal, publikációs tanácsadással, személyes konzultációkkal vagy online kapcsolattartás révén.”

Munkája és napi feladatai széles spektrumon mozognak, hiszen foglalkozik könyvtári minőségbiztosítással, e-szakdolgozatokkal, de részt vesz kutatás-támogató folyamatokban is. Farkas Renáta elmondta, hogy minden nagyobb projektben talál hozzá közel álló részfeladatot. A minőségbiztosításban például az Egyetemi Könyvtár és Levéltár önértékelésének elkészítésében vállalt részt szívesen.

Kiemelte, hogy a legnagyobb kihívás a kutatás-támogatás, hiszen ezt a szolgáltatást jelenleg az EKL igyekszik megújítani, felélénkíteni, hatékonyabbá tenni. Ezt keretbe foglalva a KutatóKapocs nevet kapta a szolgáltatás, melynek az újragondolásban, kidolgozásában aktívan részt vett.

A Széchenyi István Egyetemen végzett munkájának kiemelt részét képezi még az egyetemi ranking csoport irányítása. Farkas Renáta erről elmondta: „A hazai rangsorokon való eredményes szereplés mellett intézményünk fókuszában a nemzetközi elismertség megszerzése áll. Az elmúlt években kiváló eredményeket ért el a Széchenyi István Egyetem a globális rangsorokon. Az egyetem hazai és nemzetközi megítélése, a külföldi hallgatók bevonzása rendkívül fontos, presztízsértékkel bír, valamint lényeges arculati tényező. Az intézmény fejlődését jelzi, hogy mára mindkét globális felsőoktatási minősítő szervezet, a QS és a Times Higher Education különböző listáira is felkerült.”

Farkas Renáta Informatikus-könyvtárosként végezett, ami egyszerre jelzi a könyvek szeretetét és a digitális világ ismeretét. A kérdésre, miszerint hogy látja a valódi könyveknek, megmaradva annak materiális valóságában van-e jövője kifejtette: „Azt elképzelhetőnek tartom, hogy kevesebb könyv fog megjelenni a jövőben, de úgy vélem a lényegesebb tartalmak ezt a formát továbbra is magukra fogják ölteni. Már sokszor jósolták a nyomatott dokumentumok eltűnését, például az internet megjelenésekor, ugyanakkor láthatóan a mai napig nem tűntek el a könyvek, talán nem véletlenül…”

Tóth Csilla, a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója is nagyon örült munkatársa elismerésének: „Nagyon büszkék vagyunk Renátára, hogy az idei évben ő tudhatja magáénak az országos szintű Év fiatal könyvtárosa pályázat különdíját. Egy ilyen díj elismerés az egyénnek, motiváló és fontos visszajelzés a csapatnak, a szervezetnek és az egyetemnek is. Közös az öröm, mert egy innovatív, fejlődő közösségként kitartóan, egymásnak segítve, összefogva haladunk tovább előre, s akkor számos hasonló siker vár még ránk.”