Mária mama letörölgette eddig visszatartott könnyeit. Az unokáival folytatott videós beszélgetés után mindig kicsit sajog a szíve az érintés, ölelés, simogatás hiánya miatt. A boldogság pedig, hogy valahogy mégis láthatta a kicsiket, túlcsordult és legördült az arcán. Különleges anyák napját ünneplünk most.

Ellentmondásos időszakot hozott magával a koronavírus: hetek óta összezárt családtagok próbálják élni a mindennapokat, miközben már hónapok óta kénytelenek távolságot tartani a többi szerettüktől, így a nagyszülőktől is.

Regős Judit, a Szülők Háza Konzultációs Központ alapítója szerint olyan rendkívüli anyák napja előtt állunk, amilyen remélhetőleg nem lesz még egyszer. A szülő- és gyermeknevelési tanácsadó hangsúlyozta, ha már a rossz úgyis történik magától, nekünk meg kell tanulnunk a pozitívumokra koncentrálni. „Jön a tavasz, ha kert nincs is mindenhol, az ablakot ki lehet nyitni, azon becsicseregnek a madarak, beengedjük a friss levegőt” – vélekedett. Rámutatott, most nagyon tudatosnak kell lennünk, csak a jó dolgokra fókuszálva, az eseményeknek megkeresni a jó hozadékát. Regős Judit kifejtette, lehetőségként is kell tekinteni az új helyzetre, például úgy, hogy a gyermekkel összezárt helyzetet arra használjuk, hogy jobban összehozzon minket. Az otthoni munkavégzés mellett is töltsünk el ténylegesen minőségi időt együtt. Ha így éljük meg a napokat, akkor az anyák napja is különleges lesz.

A Szülők Háza Alapítvány tekintettel a vírushelyzetre, elindította a digitális bölcsődéjét, amihez már több mint ezer kisgyerek csatlakozott szülőjével. Anyák napja alkalmából az ide járó csemetékkel tanulnak az alapítvány munkatársai egy anyák napi éneket, amit közösen el fognak majd énekelni a nagymamáknak. Regős Judit úgy tapasztalta, az óvó nénik és tanítók, akik folyamatosan kapcsolatban állnak a gyerekekkel, sokat beszélgetnek az ünnepről, a családról, a szeretetről a kicsikkel, fiatalokkal.

Az alapítvány az anyák napi programjával a nagymamáknak szeretne elsősorban kedveskedni, hiszen most ők a helyzet nagy vesztesei, gyermekeikkel, unokáikkal csak az interneten, telefonon tarthatják a kapcsolatot.

Egy nagymama, Mária elmondta, február közepén találkozott utoljára három unokájával, s nagyon nehezen viseli, hogy csak videón látja őket. Még a középső születésnapját is konferenciabeszélgetés segítségével bonyolították. „Ez a nap tényleg más volt, mint a többi” – jegyezte meg szomorúan. Hozzátette: „nyeltem a könnyem, amikor a kis hároméves adni akart a tortájából, de örültünk, hogy amennyire a helyzet engedte, együtt ünnepeltünk.” Mária rámutatott, ő is igyekszik megtalálni a helyzetben a pozitívumot, büszkén említi, hogy az elmúlt két hónapban többet gyarapodott a számítástechnikai tudása, mint az előző egy évben. Ez az ismeret akkor is megmarad, ha már végre újra ölelheti, simogathatja unokáit. A korábban természetesnek vett gyakorlat, hogy hetente, maximum kéthetente találkozhatott a picikkel, és az ölébe kucorodva hallgatták a meséjét, nagyon hiányzik neki, de bízik benne, hogy hamarosan újra összebújhatnak.

„Az ember hiánya megemeli az értékét” – fűzte hozzá Regős Judit. Amikor a hétköznapokon gyakran adódott lehetőség találkozni a nagyszülőkkel, természetes volt a közelségük. Az, hogy nem tudjuk a szülőket, nagyszülőket személyesen felkeresni anyák napján, sokakban űrt hagy, s ráébreszt, mennyire nagy értéket képviselnek.