Lengyelül és angolul tolmácsol, fordít, tanít, cikkeket ír, verseket költ, fest a győri vizuális művészek meghatározó támogatója, a lengyel–magyar barátság őrzője: Rovács Jolanta. A lengyel származású hölgy a háttérben szervezkedik, óriási energiákat fektet abba, hogy elérje céljait, megvalósítsa elképzelésit a közösségért.

Úgy sejtem, egy lengyel lány a szerelem vagy a munka miatt költözik Győrbe.

Én a szerelmem, akkor már a férjem miatt jöttem. Lengyelországban, Wroclawban születtem, ott jártam egyetemre, a nyüzsgő kulturális életből bőven kivettem a részem, kerestem az utam. Tagja voltam az egyetemi színtársulatnak, először mint színésznő, majd mint rendező, de voltam riporter és bemondónő is a helyi tévében, valamint cikkeket írtam a helyi újságba. Kipróbáltam magam a festészetben és verseket faragtam. Fesztiválokat, programokat szerveztem, az egyik ilyen eseményen, amikor a diákság megkapta a város kulcsát, ismerkedtem meg egy magyar egyetemista fiúval. Házasság lett belőle és kislányunk született. A férjemnek munkát és lakást ajánlottak Győrben, döntenünk kellett. Így kerültem ide.

Több mint harminc éve milyen volt megismerni Győrt?

A nyüzsgő egyetemi, kulturális élet után egy iparvárosban találtam magam. Először is könyvekből, önmagamat fejlesztve megtanultam a nyelvet. Hamarosan kaptam munkát, amiből kifolyólag sok ismeretségre tettem szert, és segítettem beindítani sok mindent a városban. A közreműködésemmel alakult meg a lengyel kisebbségi önkormányzat, majd emlékművet állítottunk a lengyel–magyar barátságnak a Bem téren. Megalapítottuk Magyarország máig egyetlen lengyel kórusát, az Akkordot. Lengyel zenészek, művészek kaptak bemutatkozási lehetőséget Győrben a közbenjárásommal.

Hogyan tudta kamatoztatni egyetemi diplomáját hazánkban?

Filológiai végzettségem van, így ezzel nem volt probléma, angolul és lengyelül is tudok tanítani, tolmácsként is dolgozom, többek mellett a győri önkormányzat felkérésére. Sokat utazom, minden fordítási, tolmácsolási munkát elvállalok, legyen az üzleti, kulturális terület, vagy éppen hivatalos ügy. Tolmácsoltam minisztereknek, képviselőknek, polgármestereknek, művészeknek is.

Kilenc éve megalapította az Art World Hungary Egyesületet, összefogva győri művészek egy csoportját. Mi volt ezzel a célja?

Zágrábban kezdődött egy konferencián, ahol hatvan ország művészei vettek részt, és eldöntötték, hogy a béke, a tolerancia, a megértés jegyében kétévente találkoznak, hogy nyelveken és kultúrákon átívelő „hidakat” hozzanak létre. Eldöntöttem, Győrt is bevonom, hogy részesei legyünk a nemzetközi kulturális összefogásnak. A hitem és a kitartásom által az egyesület tagjai mára egy összetartó művészeti csapattá váltak. Kezdetben az elsődleges szempont a nemzetközi kapcsolatok megteremtése volt, számos országban tartottunk kiállítást. Mostanra a lengyel–magyar barátságra fókuszálok, ezért a kilencszáz művészt tömörítő krakkói Lengyel Művészeti és Tervezői Szövetséggel alakítottam ki jó kapcsolatot, melynek eredményeként meghatározó jelentőségű kiállításokat, szemináriumokat szervezünk mindkét országban. Ezt tartom életem egyik fő művének és jelenlegi társadalmi szerepvállalásom, hogy a két szervezet egyenrangú partnerként jelenik meg, és személyes barátságok is kialakultak.

Ma hogyan érzi magát városunkban?

Győr rengeteget fejlődött, szépült, számos tehetséges ember él itt, felpezsdült a kulturális élet. A zene, az irodalom és a vizuális művészetek gyógyítják a lelket, szabadságot adnak, amire minden embernek szüksége van. Én is, ha úgy érzem, leülök és festek, vagy verset írok. Ma már magyar nyelven születnek a költeményeim, ezen a nyelven szebben ki tudom fejezni az érzéseimet. Úgy gondolom, a győri Art World Hungary Egyesület alkotói olyan értékeket közvetítenek, amelyek minden ember számára fontosak, érdemes megnézni a kiállításainkat.