Hogy volt?! címmel nyílt gyűjteményes kiállítása a 75 éves Kurcsis László grafikusművésznek február 8-án a Magyar Ispitában. Az ismert és elismert művész retrospektív tárlata a több mint öt évtizedes gazdag életműből nyújt reprezentatív válogatást.

„Én egy 19. századi idealista vagyok, én nem vagyok aktuális, nem vagyok trendi, én anakronisztikus vagyok, én idejétmúlt vagyok, de én ezt borzasztó boldogan vállalom!” – kezdi beszélgetésünket a művész. Kurcsis 1975 óta rendszeresen vesz rész kiállításokon nemcsak hazánkban, hanem Európában és Amerikában is. Munkássága szellemi gyökerei a kereszténység és a tao értékrendje, szakmai gyökereinek pedig Bosch, Goya, Blake, a szimbolisták és szürrealisták munkáit tartja.

A mostani kiállítás egy összegzés, időrendben haladva követi végig a művész életpályáját, kezdve az 1969-ben készült első zsengétől a különböző korszakokon átívelve egészen a legújabb alkotásokig. A grafikák mellett a kiállítótér falain a művész számára fontos kortárs irodalmi szemelvények, kapcsolódó adalékok olvashatók. A több mint 110 grafika által sejthetjük meg Kurcsis László életszemléletét, gondolkodásmódját, azt, hogy a különböző korszakaiban hogyan látta a világot.

Hamvas Béla írja a Karnevál című munkájában: Az embernek az a dolga, hogy végére járjon Ő ki? Ennek a keresésnek hozadéka, és lenyomata, amit csinálok, a rajzaim. Én tulajdonképpen egész életemben ilyen kereső, úton lévő ember voltam” – mondja a grafikus. Szerinte az útkereséssel szembesülő ember problémái az anyagi és az anyagtalan világ kettőssége és ellentmondása, a mitologikus gondolkodásmód és a tradicionális kifejezési formák használata és újraértelmezése, a groteszk és az emelkedett fenséges kettőssége.

„Visszanézve is úgy látom, hogy maga az út volt a fontos, hogy én kezdetektől fogva ugyanezt csináltam. Nekem, ami ajándéka ennek a kiállításnak, az, hogy konzekvensen látom: ez így egységes. A gondolatiságában mindenképpen. Hogyha a témák meg a technikák különbözőek is, de maga a gondolat, amire föl van fűzve, ugyanaz” – fogalmaz a művész, majd hozzáteszi: szeretem, amit csinálok, és azt csinálhatom, amit szeretek, és ennél többet kérni nem lehet. Mert ez a kegyelem – én azt gondolom erről.

Kurcsis László az önálló grafikák mellett az alkalmazott grafikusi területen is maradandót alkotott, mint például a Győri Nemzeti Színház plakátjai, a Műhely és a Múzsa folyóiratok arculattervei, a Mediawave Fesztivál, vagy a győri püspökség kiállításai és kiadványai, a több mint száz könyv és borítóterv.

„Fontos dolog az, ahogy az ember a világot figyeli és ahogy a világ figyeli őt. Ebből mindenképpen kialakul egyfajta viszony vagy viszonyulás. Az, hogy én ezt ábrázolni is tudom, ez egy különleges adottság, és ha ezzel az ember jól tud sáfárkodni, akkor ebből valami jó is születik” – hangsúlyozza a művész.

„Az alkotó legyen valamilyen módon szinkronban azzal, amit csinál. És én ha valamivel tudok tanúságot tenni, én a képeimmel teszek tanúságot az életem mellett, és hogyha ez a kettő működik együtt, akkor én nyugodt vagyok” – zárta beszélgetésünket Kurcsis László

A Hogy volt?! című tárlat március 30-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg a Magyar Ispitában (Nefelejcs köz 3.). 

Galéria: Ács Tamás