Az utóbbi évek tuja- és fenyőelhalásai, betegeskedései rákényszerítik a kertbarátokat, hogy a meglévő tuja- és fenyőféle sövényeiket a ’70-es, ’80-as években kedvelt és alkalmazott növényfajokra cseréljék ki: fagyalra, kecskerágóra, örökzöld babérra és borbolyafélékre. Sokan az ellenállónak mondható tiszafát és leylandot választják a telepítésekhez.

Az utóbbi évek tuja- és fenyőelhalásai, betegeskedései rákényszerítik a kertbarátokat, hogy a meglévő tuja- és fenyőféle sövényeiket a ’70-es, ’80-as években kedvelt és alkalmazott növényfajokra cseréljék ki: fagyalra, kecskerágóra, örökzöld babérra és borbolyafélékre. Sokan az ellenállónak mondható tiszafát és leylandot választják a telepítésekhez.

A telepítést követően az első 1-3 év a kialakítás, formázás időszaka. Itt szokták többen elhibázni, hogy ültetést követően nem vágják vissza a 2-3 ággal rendelkező növényt 20-30 cm-re, pedig így tömör bokrot kapunk. Ugyanis, ha egy sövény már a kezdetekkor lyukas az alsó régiókban, azt sohasem fogja benőni. A következő években se engedjük 40-50 cm-nél többet nőni. Ez igaz a fagyalra, kecskerágóra, örökzöld babérra és borbolyafélékre. Az örökzöldeknél engedjük nőni, míg a kívánt magasságot vagy szélességet el nem éri.

Örökzöld sövény

Az örökzöld sövények akár metszés nélkül is sűrű, bokros állományt fejlesztenek, de azért metszéssel jól szabályozhatók, dekoratívak lesznek. Amikor a kívánt szélességet és később a kívánt magasságot is elérik, akkor kell őket visszavágni, azaz a csúcs- és oldalhajtásokat levágni. Amikor a növény eléri a kívánt méretet, akkor jöhet a rendszeres metszés, aminek a lényege, hogy az előző évi nyírásra 1-3 cm-t hagyjunk rá. A metszésükre legjobb idő a június, amikor a hajtások már majdnem elérték végleges hosszukat.

Tűlevelű sövény

A legelterjedtebb, mert sűrű állományt ad, jó telekhatároló és szélfogó. Jól bírják az alakra/formára nyírást, bár nyírás nélkül is mutatósak. A kifejlett növények mérete szokott a legnagyobb gond lenni, túl magasra nőnek. Ezért a kívánt méret elérése előtt kezdjük el visszatartani a növényünket, azaz metszéssel korlátozzuk a növekedését. Inkább a fiatal hajtások visszacsípésével szabályozzuk a magassági, illetve oldalirányú növekedését. A metszésre a legjobb idő tavasszal a rügyfakadás előtti időszak vagy augusztus-szeptember.

Nyíratlan sövény

Folyamatos nyírást nem igényelnek, de ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek és egyöntetű állományt biztosítsanak, érdemes tövenként évente 2-3 elöregedett, vagy a legidősebb részt tőből eltávolítani, így teret adva a fiatal hajtások fejlődésének.

Sajnos a sövényeknél előfordul, hogy egy-egy növény elpusztul, azaz foghíj keletkezik a sövényünkben. Arra, hogy ezt eltüntessük, kétféle megoldás van:

1.     A hiányzó növény helyére egy másik előnevelt, akár többéves növényt beültetünk. Erre a legjobb időszak az ősz, tavasszal ereje teljében megindul, és pár éven belül utoléri a többit.

2.     A szomszédos növények ágainak irányításával, ha kell drótozással vagy kötözéssel, anélkül, hogy a hajtást visszavágnánk.

A két megoldás kombinálása a legjobb és leggyorsabb megoldás.

 A sövénynek nevelt növények belsejében lévő „lomb” sötétbarna/rozsdabarna, mert nem jut fényhez, így egy idő után a növényünk le is veti magáról. Ez egy természetes folyamat. Az így elhalt részeket ősszel vagy télen távolítsuk el a sövényünkből.

A sövényápolás menete

Ha nem gyakorlott kéz végzi, akkor a sövénynyíró ollóval kizsinegezve lásson neki. Az olló éle közé annyi növényi rész kerüljön, melyet könnyedén összecsukva, csattogtatva le tudunk vágni, s az olló pengéjének segítségével kibillentjük, hogy ne a sövényen maradjon, hanem a földre essen.

A sövény oldalát mindig alulról felfelé vágjuk, így a nyesedék nem a növényre, hanem a földre hullik.

A sövény nyírását lehetőleg hűvös, felhős időben végezzük, mert ha az eddig árnyékolt rész hirtelen erős fényhez jut, akkor könnyen megperzselődik, ami akár a lomb elvesztésével is járhat.