Munkaerőt adnak az sni-fiatalok

Lehetőség kell, hogy bizonyítsák tudásukat

Fotó: Kapcsok Alapítvány

A Kapcsok Alapítvány érzékenyítő rendezvényén az agyvérzéssel született Gábor és a hallássérült Bence mutatkozott be, akik például szolgáltak arra, hogyan tudnak csatlakozni és helyt állni munkaerőpiacon a sajátos nevelési igényű (sni) fiatalok.

A Kapcsok Alapítvány társadalmi szerepvállalásában kétéves fennállása óta elkötelezett a sajátos nevelési igényű (sni) gyerekek és fiatalok fejlesztésében és a munkaerőpiaci integrációjukban.

Karl-Heinz Keth, a Praktiker ügyvezető igazgatója és mint az alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntőjében kiemelte, a társadalom érzékenyítése, a munkalehetőségek biztosítása nem működik csettintésre, küzdelem, idő és erő kell a megvalósításhoz. Jelenleg több mint félszáz megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak, és a cég elkötelezett abban, hogy a sajátos nevelési igényű fiataloknak lehetőséget teremtsen a munkába lépésre. Az ahhoz vezető utat szeretnék rövidíteni és a határokat csökkenteni, amely alternatív megoldásokat kíván tőlük, mint munkaadóktól.

Nagy Eszter Mária gyógypedagógus, az alapítvány titkára már a jövőről is beszélt, a rendezvénysorozatuk következő májusi összejövetelére azokat a cégeket hívják, akik alkalmaznak vagy alkalmazni szeretnének sni-fiatalokat.

Két fiatalember történetét ismerhették meg a jelenlévők, akik családjukkal érkeztek, hogy meséljenek az akadályokról, a kitartásról és a lehetőségekről, számba véve mindazt, amivel szembesültek eddigi, sajátos nevelési igényű életük során.

Sánta Gábor egyéni vállalkozó, kutyatréner, kínai masszázst végez és szülei vállalkozásában utcabútorok készítésében segít. 32 évvel ezelőtt agyvérzéssel született. Édesanyja, Judit és apukája, József beszélt a család nehézségeiről, nagyobbik gyermekük fejlesztéséről és az érettségijéig tartó tanulóévekről. Gábor nagyon határozott és hatalmas akarattal és erővel rendelkező fiatal, aki beszédében és mozgásában ugyan korlátozott, de ma már saját keresettel rendelkezik. Kisfilmben is bemutatkozott, hogyan dolgozik kutyakiképzőként, amihez magabiztosság és elhivatottság kell, ahogy a masszázshoz és a bútorkészítéshez is. Szülei és húga is büszke arra, hogy Gáborral az elmúlt évtizedekben maguk „taposták ki az utat”, mertek új célokat kitűzni és volt erejük a megvalósításhoz is.

Borbély Bencénél féléves korában derült ki, hogy hallássérült, jelenleg a Kovács Margit ÁMK végzős diákja. Népi bőrdíszműves szakon tanul és lovakkal foglalkozik. Pedagógus édesanyja, Rita mesélt a fejlesztésekről és a szerető odafigyelésről, ami segítette fiát, hogy szakmát szerezzen és a hobbijában kiteljesedjen. Bence már egészen kicsi korától imádja a lovakat, ennek bizonyítására még azt a kis műanyaglovat is elhozta megmutatni, ami segítette a döntésében, lovagolni szeretne. Tavaly lovaglóversenyt is nyert, ma már lovakat és lovasokat tanít a lovardában, emellett bőrből készült munkáival már több díjat nyert, azokat kiállításokra is viszi. Szíjgyártó szakmában szeretne dolgozni, de az OKJ-s képzés megszűnt Magyarországon, jelenleg mestert keres, hogy tökéletesítse tudását a bőrdíszművességben.