Amikor azt a feladatot kaptam, hogy írjak anyák napi jegyzetet a hetilapba, még nem gondoltam, hogy ennyire tanácstalan leszek.

Napok óta morfondírozom azon, hogyan lehet olyan írást papírra vetni, ami nincs tele közhelyekkel és elcsépelt kifejezésekkel, minden édesanyához, gyerekhez, mamához, unokához eljut és van mondanivalója is.

Az utolsó utáni pillanatban ülök itthon a laptop előtt, és nem könnyíti meg a helyzetemet, hogy én vigyázok gyerekekre, akik éppen „Balatonalmádisat” játszanak. Vagyis a kislányom szobájából elutaznak a hálószobánkba, kétbőröndnyi ruhával és egyéb nyaraláshoz szükséges kellékekkel.

Lujzának hihetetlen kreatív gondolatai vannak. Most saját anyukáját alakítja, aki gondosan terelgeti kisfiát, Somát a Balaton-parton. Ha kell, rendre inti, ha kell, átsegíti a strandra vezető síneken, ha valami jót csinál, megdicséri és örömmel átöltözteti fürdőnadrágba a fürdéshez, vagy épp kockás ingbe az esti vacsorához. Mesét is „olvas” neki, és átölelve vigasztalja, amikor Soma véletlenül belerúg az (nap)ágy sarkába. Közben a játék mobiltelefonján egyeztet munkaügyben, ha pedig új feladatot kap, a játék laptopján igyekszik minél gyorsabban megoldani.

Eközben én csak pislogok, és párás szemmel konstatálom, mit is jelent egy édesanya egy alig több mint négyéves kislány számára. Éljenek tehát az édesanyák – és ne csak anyák napján…