Nem hiába ezen a napon ünnepeljük a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit – pontosan 181 éve készítettek először hazánkban fényképet. Ebből az alkalomból mesélnek fotós kollégáink személyes kedvencekről, emlékezetes pillanatokról.

1840. augusztus 29-én készült először Magyarországon, nyilvános eseményen fénykép (dagerrotípia) – ennek emlékére kezdeményezte a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége a jeles nap megünneplését, melyre 2003 óta minden évben ezen a napon kerül sor.

Mi is történt pontosan 181 évvel ezelőtt?
A Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal – bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós, az akadémia rendes tagja – bemutatta, hogyan lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. A nemzeti kaszinóban egybegyűlt társaságnak Daguerre-féle fényképet prezentált, mely a Dunát és a Budai várat ábrázolta. Ezzel bebizonyította: birtokában van mindannak a tudásnak, amellyel élethű képeken dokumentálhatja a világ dolgait.

A győriek számára legfontosabb és legérdekesebb pillanatokat többek között a Győr+ fotósai, Marcali Gábor és O. Jakócs Péter örökítik meg, így hát őket kérdeztük személyes kedvenceikről, emlékezetes pillanatokról.

Elsőként arra voltam kíváncsi, vajon ki a kedvencük a magyar fotográfusok közül. Gábor nehezen jutott dűlőre, hiszen rengeteg tehetséges fotós neve cikázott a fejében, így inkább nem nevezett meg egy konkrét kedvencet sem, azt viszont elárulta, hogy a közösségi oldalakon sok magyar fotós munkáját követi.

Péter nagy kedvence Szipál Márton fotóművész, akivel személyesen is volt szerencséje találkozni. Ahogy képei alapján sejtette, úgy a vendégség során be is igazolódott: igazán közvetlen személyisége volt.

Egy jó fotós egyben pszichológus is, azonnal  meg kell tudnunk teremteni az összhangot és ráállni a modell hullámhosszára, hiszen az emberek többsége  szorongva áll az optika elé – ehhez Szipál Márton rendkívül értett. Közel 40 évet élt Hollywoodban, a sztárokat különleges szituációkban tudta fotózni – mesélte Péter.

Nagy becsben őrzi azt a Szipál-fotót, amit a mestertől kapott. A hollywoodi évek során barátjának tekinthette Sylvester Stallonét, akivel megszervezték, hogy a világsztár akkori kezdő színésznő kedvesét egy cirkuszi oroszlánnal lehessen lencsevégre kapni.

A kedvenc fotóművész után azt a kérdést sem hagyhattam ki, hogy mely műfajok és témák állnak hozzájuk a legközelebb. Ami Gábort illeti, a városi életképek, az izgalmas építészeti fotók, a portrék és a sportfotók számára mind-mind favorit, illetve a természeti képek is, melyek kikapcsolódás, kirándulások során készülnek.

„Utóbbira sajnos nem sok időm marad mostanában, de bízom abban, hogy a jövőben több időt tudok majd rá szakítani” – tette hozzá Gábor, aki úgy látja, napjainkban nagyon erős fejlődésen megy át a fotózás, ahogy minden más is, s ez egyre több lehetőséget nyit meg a fotográfusok számára.

Péterhez leginkább a mozgalmas események megörökítése áll közel: minden, ami sport vagy kultúra, például futball- és kézilabdameccsek, színházi darabok, koncertek, balettelőadások… A látvány és a nyüzsgés neki tehát inspirációul szolgál, de a természet harmóniája is nagy hatással van rá.

„A ´90-es évek közepén kijutottam nyelvész professzor nagybátyámmal Nyugat-Szibériába, az Ob folyó partjára, ahol legközelebbi nyelvrokonaink, a hantyk és a mansyk nehéz körülmények között élik hétköznapjaikat… Mivel a települések között nagy a távolság, utakat nem építettek, így helikopterrel közlekedtek nyelvrokonaink, ha be kellett menniük ügyeiket intézni a nagyvárosba, Nyizsnyevartovszkba. Az egyik ilyen izgalmas út során, a kinyitott helikopter ajtajából fotózhattam a végtelen tajgát. Az érintetlen természet látványa felejthetetlen élmény volt, ma is élénken élnek az emlékeimben ezek a pillanatok” – mondta Péter, aki aztán a győri emlékekből is felidézett.

A 2017-es győri rendezésű EYOF-nak is élvezte minden momentumát. Az ifjúsági olimpiáról a kedvenc képét az ETO PARK HOTEL tetejére felmászva készítette a nyitóünnepségen. A győri kulturális élet szereplői adták az élőképet a naplementében. Munkája során gyakran eljutott külföldre, legnagyobb élménye itt is az EYOF-hoz kötődik, végig dokumentálhatta ahogy az olimpia láng az antik római környezetből Győrbe érkezett.

Ahogy Péternek, úgy Gábornak is bőven van miből szemezgetnie, amikor a legemlékezetesebb fotózásokról kérdeztem. Az egyik ilyenhez szintén több ezer kilométert kell utazni, csak ez esetben nem a tajgára, hanem melegebb éghajlatra: Brazíliába.

„A Rio de Janeiro-ban megrendezett 2016-os nyári olimpiai játékok életem egyik legemlékezetesebb fotózása volt. Pár évvel később pedig egy fotós csereprogramban vehettem részt, mely keretein belül egy héten keresztül fotózhattam Ingolstadtban és ebből az anyagból később kiállítás is nyílt Győrben, illetve Németországban” – osztotta meg velünk Gábor, akitől néhány jó tanácsot is kértünk: mit javasolna annak, aki fotós szeretne lenni?

– A lehető legfontosabb, hogy minél több témát próbáljon ki, hiszen akkor láthatja igazán, hogy mi érdekli, mi az, amiben legnagyobb örömét leli.

Persze Pétert sem engedtem el anélkül, hogy jó tanácsokat fogalmazzon meg a fotós pálya iránt érdeklődőknek. Gáborhoz hasonlóan, ő is abban látja a lényeget, hogy exponáljunk minél többet, a szenvedély vigyen minket előre, ne azzal a szándékkal álljunk neki, hogy bizony itt vagyonokat lehet keresni. Egy közelmúltban készített felmérés szerint, a fotózással aktívan foglalkozó személyek közül mindössze 7 százalék tud csak a fotózásból megélni! A legfontosabb, hogy a fotózás folyamata és a végeredmény megtekintése – akár papír vagy digitális alapon történik – boldogsághormonokat szabadítson fel bennünk. Vagyis kitűnő hobbi és stresszoldás, ha ésszel igyekszünk a fényeket ráterelni a képre.