Napjainkban már csak elvétve találkozni a májusfával, amelyek régen még majdnem minden lány udvarát, vagy háza elejét díszítették. Na persze csak azokét, akiknek volt udvarlójuk, s a legények vállalták, hogy éjjel a legnagyobb titokban meglepjék választottjukat.

Hagyományaink közül sok kiveszőben van, pedig a legtöbbnek szép üzenete van. A májusfaállítás is ilyen: jelezte a lányos háznál, itt bizony olyan hajadon lakik, akinek udvarolója van. Megtiszteltetés volt ez a lányoknak, kaland a legényeknek, s a tavasz kedves köszöntése.

A hagyomány szerint májusfát állítani április 30-áról a május 1-jére virradó éjszaka kellett. Az udvarlónak és barátaiknak mindig fiatal, sudár fát kellett kiválasztani, amelyet aztán a ház előtt, vagy az udvarban állítottak fel. Sokszor az apósjelölt is segítette a fiatalok munkáját, persze csak ha már elfogadott volt a legény udvarlása. Vagy leásták, vagy a kerítésoszlophoz rögzítették, színes szalagokkal díszítették, s sokszor ételt és italt is kötöttetek a koronájába.

A régi időkben ha végeztek a férfiak, szerenádot adtak a lánynak, akinek ezt fogadni illet egy szál gyufa meggyújtásával, majd borral kellett kínálni a májusfaállítókat. Bizony az is gyakran előfordult, hogy egy ház előtt nem csak egy, hanem kettő vagy éppen több májusfa is köszöntötte az elsejét… Sőt, egyes történetmesélők szerint még az is megesett, hogy a faállító-csapatok ökölharcra mentek, kié legyen a dicsőség… Viszont amelyik lány arra ébredt, hogy nem áll se az udvaron, se a ház előtt szalagokkal ékesített fa, az egy évig búslakodhatott s irigykedhetett a többiekre…

Több helyen nem csak a szerelmesüknek állítottak fát a legények, hanem felkeresték a rokonlányokat, s nekik is örömet okoztak a tavasz visszavonhatatlan kezdetét jelző kedvességgel. Több településen a főtérre is állítottak közös májusfát, amely az egész falu lakosságának hirdette a napsütést.

A májusfák egészen a hónap végéig díszítették a településeket, a kidöntése pedig ismét társasági esemény jelentett. Az udvarlónak illett felmászni rá, elérni a felkötött üveget. Ha neki nem sikerült, más megpróbálhatta, s azé lett az ital, aki elérte. A legények sokszor megtréfálták egymást azzal, hogy paprikás vizet tettek a flaskába. A közelmúltban leginkább sör került a lombkorona közé, de a hónap végére a tavaszi napsütés gondoskodott róla, hogy az elfogyasztása inkább dicsőség, mint élvezet legyen.

Kiveszőben van már ez a kedves hagyomány, ám még fel-felbukkannak a kreppszalaggal díszített májusfák itt-ott. Fotóriporterünk O. Jakócs Péter Ménfőcsanakon a Cédrus utcában kapott lencsevégre egy színpompás sudár májusfát, amely mosolyra deríti az arra járókat és vélhetően azt a lányt is, aki ma reggel kinézett az ablakán s meglátta a neki állított májusfát.